Vásárnapi istentisztelet

Igei elcsendesedésre hívogatjuk kedves Testvéreinket lelki templomainkba. Áldott advent első vasárnapját kívánjuk Mindenkinek!

Prédikáció – 2021. november 28.

4. parancsolat

Köszöntés: „Ez az a nap, amelyet az ÚR szerzett, vigadjunk és örvendezzünk ezen! Ó, URam, segíts
most, ó, URam, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki az ÚR nevében jön; áldunk benneteket, az ÚR
házából valókat!” (Zsolt 118,24-26)
Előimádság: Szent és Felséges Istenünk, Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus által! Áldunk és
magasztalunk Téged azért a szeretetért, melyben részesítesz bennünket, gyarló és esendő gyermekeidet.
Ennek a szeretetnek a kiáradását jelzi számunkra a megtartatás, az életnek, a kegyelmi időnek ajándéka
és mindaz, mikor az elmúlt napokban is elestünk és Te felemeltél; mikor elszomorodtunk és szavadban
vigaszra leltünk; mikor egyedül, magányosnak éreztük magunkat és embert, embereket küldtél
mellénk; mikor betegségből gyógyultunk meg; vagy mikor kilátástalannak tűnt minden, Nálad mégis el
volt készítve a megoldás. Köszönjük mindezt Neked, és kérünk, ma – ezen a fura, szabályozásoktól teli
első adventi vasárnapon – is ebben részeltess bennünket, hajolj ide hozzánk otthonunk csendjében és
nyúlj bele, munkálkodj a mi életünkben. Légy velünk Szentlelked közössége által és tedd ezt az órát
igazi, szent találkozássá Veled, mely által valódi Isten-tiszteletté válik a mi igehallgatásunk és ünneppé
a mi vasárnapunk. Ámen.
Textus: 2Móz 20,8-11.
„Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg! Hat napon át munkálkodj, és végezd
minden dolgodat. De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy
azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a
jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik. Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a
tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és
megszentelte az ÚR a nyugalom napját.”

Kedves Testvéreim!
Újra megszorítások, szigorítások közé kényszerültünk, megint be kellett zárni a templomaink
ajtajait. Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy az idei első adventi vasárnapokat nem élhetjük meg
gyülekezeti közösségünkben templomaink csendjében. Ezt hozta újra a járványhelyzet… ezt látták
jónak állami vezetőink… Különös rendelése a Jóistennek, hogy éppen ebben a helyzetben, ezen a
vasárnapon figyelmeztet bennünket a 4. parancsolat alapigeként való felhangzása által arra, hogy mégis
hogyan ünnepeljük meg ezt a napot, a vasárnapot.

Érdekesen indul ez a parancsolat: „emlékezzél meg!” Emlékezni ugye csak arra lehet, ami már
megtörtént, ami mögöttünk van. Általában a pozitív dolgokkal szoktunk így tenni, hogy megállunk és
örömmel visszatekintünk. Erre valóak az ünnepek is. Örülünk neki, ha van mire emlékezni. Idős
emberek ezt szokták mondani: már csak az emlékekből élek. Ezek reményt, biztatást adnak. De az
emlékezésben mindig van előremutató szerep is. Hiszen a múlt tapasztalatait éljük a jelenben a
jövőnek. Egy amerikai filozófus és egyben teológus, Nicholas Wolterstorff, ezt így fogalmazza meg:
„Az embert az teszi emberré, hogy emlékezik, magával hozza a múltat a jelenbe. És még inkább az,
hogy előre tekint, vár valamire, képzeletben megrajzolja a jövőt.”
A Biblia mindig különös hangsúllyal beszél az emlékezésről. Emlékezni az Úr tetteire.
Mindarra, amit elvégzett népe életében, vagy személy szerint az én életemben. Itt érvényesülhet megint
az, amit minden egyes parancsolatra érvényesnek mondtunk, hogy mivel is indul ez a tíz Ige? „Én, az
ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2) Az Úr
bemutatkozásában benne van az a tette, amire emlékeznie kell népének: a szabadítás. Ha kikeressük a
Tízparancsolat másik leírását Mózes 5. könyvében, ott így is szerepel ez a parancsolat: „De a hetedik
nap az ÚRnak, a te Istenednek a nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon… Hadd pihenjen szolgád
és szolgálóleányod úgy, mint te magad is. Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és
kihozott onnan téged a te Istened, az ÚR erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked
Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5,14-15) A rabszolganép életében nem volt
megállás, pihenés, ünneplés. Minden nap egyformán telt a robotban. A nyugalom napjának megtartása
a szabadításra, az Istentől kapott új életre emlékezteti Izraelt.
Az itt szereplő héber szó, a zákar, elég bő jelentésű, benne van, hogy gondolj rá, készülj
eljövetelére. Mire, kire gondolhatunk mi vasárnapon? A zsidók az Egyiptomból való szabadulásra
emlékeztek/emlékeznek e parancsolat kapcsán, mi, keresztyének pedig a bűn Egyiptomából való
szabadulásra: az Úr Jézus áldozatára, az Ő megváltására. Személyhez kapcsolva tehát Krisztusra
gondolunk ilyenkor, és ez a megállás segít az eljövetelére való készülődésben is. Így ünnepeljük meg,
vagyis mondjuk még inkább így, hogy tartjuk meg a vasárnapot.
Ugye ez az eljövetelére való készülődés sokkal hangsúlyosabb bennünk is ilyenkor, az adventi
időszakban, az adventi vasárnapokon. Ma is biztosan sokaknál előkerült az adventi koszorú, talán egyik
gyertyáján lobog is a láng, mely jelzi számunkra, hogy mire készülődünk: az Úr eljövetelére. Sok
gyülekezetben szokás ilyenkor, advent első vasárnapján, úrvacsorai közösséget is tartani, hogy a
bűnöktől megszabadultan, tisztán lehessen elindulni a várakozásnak ennek az idejébe is, így kezdődjön

meg az eljövetel ideje. Sajnos most templomi közösségben erre sincs mód, de lelki templomaink nyitva
állhatnak arra, hogy méltóképen készüljünk Megváltónk érkezésére.
Nézzük azonban meg, hogy itt, Mózes 2. könyvében, mivel is indokolja a szentíró a nyugalom
napjának megtartását? „Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent,
ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a
nyugalom napját.” Visszanyúl, visszautal a teremtésre. Egyik kolléga azt mondja – helyesen – ezzel
kapcsolatosan: „Tekinthetünk úgy erre a napra, hogy Isten, aki minden nap végén látta, hogy jó, azaz
szép, egész, amit alkotott, a hetedik nap hátralép és gyönyörködik alkotásában. Hat nap munkálkodás
után eljön a hetedik, a megnyugvás, a gyönyörködés, a megelégedettség, az ünneplés napja. Az Úr
ezzel a tettével a teremtett világ struktúrájába írta be a munkától való megnyugvást, a gyönyörködést,
az ünneplést. Azzal, hogy a teremtés részeként ő maga is megállt, megtartóztatta magát a munkától,
beírta a világ rendjébe ugyanezt. A világ életre hívásával létrehozta az időt, de azon belül rendelt egy
napot, amelyen nem az idővel való versenyfutás az úr. Amikor szabadság adatik az
ünnepre. „Megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.” Elválasztotta valami másra a többi
naptól, és különleges életerőt kapcsolt hozzá. Az áldás mindig Isten életet adó, életet megújító erejének
közlése.”
Ez gondolkodtathat el bennünket, hogy mi hányszor vagyunk az időnek foglyai? Sokszor halljuk
ma: „nincs időm!” Sokan mondják: „nem megyek vasárnap templomba, nincs nekem arra időm!” Nagy
rohanásainkban mi jut a vasárnapra? A hétköznap elmaradt munka bepótlása, a bevásárlás, a plázák
látogatása, a háziasszonyoknak a takarítás, és sorolhatnánk még tovább. De ha ezt tesszük, hogy várjuk
azt, hogy Isten belépjen az életünkbe, a hetünkbe és megszabadítson a tennivalók, a munkánk, az
idővel való versenyfutásunk, az elintéznivalók rabszolgaságából? Amikor Isten népe belép a nyugalom
napjába, amikor megtartóztatja magát mindattól, amit hat napon át cselekszik, hogy fenntartsa életét,
akkor az élet alapvető és legmélyebben rejlő valóságát éli meg és fejezi ki.
Ezzel kapcsolatosan – vagyis az időkérdés kapcsán – olyan elgondolkodtatóan írja az egyik
teológus: „Egy olyan társadalom, amelyben az idő pénz, amely csak elhasználja vagy elpocsékolja az
időt, … nem nyerheti meg a jövendőt. Éppen ezért ma nem valamilyen akcióra, valamilyen tettre van a
legégetőbb szükség, hanem az ünnepre. Egy világot átformáló, nagy ünnepre.” (Rudolf Bohren: Böjt és
ünnep, 34. o.) Igen, ünnepre van szüksége az emberiségnek – ezt ma, ebben a helyzetben nagyon is
érezzük, vágyjuk! De mit jelent az ünnep bibliai értelemben, hogyan ünnepeljünk ezen a napon?
Nagy reformátorunknál, Kálvinnál, erre ezt a választ találjuk: „Nem úgy ünnepeljük a
szombatot, mint valami szertartást aprólékos aggályoskodással, mintha azt gondolnánk, hogy valami

lelki titkot ábrázol. Inkább úgy éljünk vele, mint egy orvosszerrel, amely az egyházban a jó rend
fenntartásához szükséges.” Kedves Testvéreim! Gondoljunk csak arra, hogy a vasárnap a
legfelségesebb, legnagyszerűbb, leggyönyörűbb ünnep, ami magában foglalja mindazt, amit a
karácsony, nagypéntek, húsvét és pünkösd külön-külön hirdet. És akkor ünnepelünk igazán, ha újra
átöleljük lélekben a golgotai keresztet, ahol Isten a legnagyobb ajándékot adja, amit Isten az embernek
adhat: bűnbocsánatot Jézus érdeméért. Akkor ünnepelünk igazán, ha újra átéljük lélekben a húsvéti
győzelem boldog örömét, a megváltás valóságát, a bűnön, a saját bűnünkön való győzelem lehetőségét,
tehát ha boldogan tapasztalom, hogy Krisztus föltámadása számomra is új életet kezdett. Ímé, valóban
nem vagyok szolgája a bűnnek, Krisztus megszabadított, szabadon és boldogan élhetek az Istennek!
Akkor ünneplünk igazán, ha e világ minden rémítő kilátásai, vagy sötét kilátástalanságai ellenére is
reménykedve tekintek a jövő felé, amit Isten megígért Krisztus visszajövetelében. Ha tehát újra
megerősödöm abban, hogy egy boldog jövendő reménységében élhetek: nem bármiféle világháború
pusztítását, hanem a Krisztus dicsőségét várom, nem a vég jön, hanem Krisztus jön! Jön és hozza Isten
uralmának a teljességét, megváltó halálának és feltámadásának a végső kiteljesedését. Így legyen hát
áldott minden vasárnapunk, különösképpen e mai, idei év adventjének első vasárnapja, mikor
várakozásunkat egyre inkább életünk adventjének átgondolása hathatja át és így tekintünk e végső
kiteljesedés felé. Ámen.
Áldás: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel.” (Róm
15,13a) Ámen.

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .