Prédikáció – Járvány(ok) a Bibliában IV.

Köszöntés: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól a Szentlélek Isten közösségében. A mi segítségünk, igei elcsendesedésünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, Aki így szól: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.(Zsolt 50,15) Ámen.

Lectio: Lukács 21,5-13.

„Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, azt mondta – ti. Jézus –: Eljönnek majd a napok, amikor ezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának. Megkérdezték tőle: Mester, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele annak, hogy ez bekövetkezik? Ő pedig azt mondta: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket, mert sokan jönnek az én nevemben, akik azt mondják: „Én vagyok”, és hogy „az idő elérkezett”. Ne kövessétek őket! Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne rémüljetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég. Majd így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, és mindenfelé nagy földindulások, éhségek és járványok lesznek, az égen pedig ijesztő nagy jelek lesznek láthatók. De ezeket megelőzően kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket, átadnak a zsinagógáknak, börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre.

 

Előimádság: Urunk, Istenünk! Áldunk és magasztalunk mindazért az ajéndékodért, amivel az elmúlt napokban elhalmoztál bennünket: a megtartatásért, a hozzánk hajlásaidért, a felemelésekért, a biztatásokért, a szeretetért és azokért is, amit talán észre sem vettünk vagy nem Neked tulajdonítottunk. Köszönjük, hogy az Úr Jézus érdeméért bennünket, méltatlan gyermekeidet, mindebben részeltetsz. Főként pedig áldunk azért, hogy gyermekeidnek neveztethetünk, hogy Krisztusunk megtett ezért mindent értünk és helyettünk, nekünk csupán annyit kellett tennünk, hogy befogadtuk Őt a szívünkbe és ott lakozásra találhatott. Köszönjük, ha ez már megtörténhetett és azt is, hogy Te a keresőket sem lököd el magadtól, hanem utánuk is mész és alkalmakat készítesz számukra is. Urunk, Te jól tudod mindannyiunkról, hogyan és miből érkezetünk meg ide, a Te szent színed elé, milyen kétségek, kérdések vagy épp boldog indulatok hoztak, hajtottak, űztek bennünket. Ezek alapján kérünk, Te szólj most hozzánk: feddj, taníts, ints, ha arra van szükség, vagy simogasd lelkünket, ha épp arra lenne most szükségünk. Táplálj bennünket Szentlelked által az örök életnek forrásából, Igéd igazságából. Megváltónknak, Jézus Krisztusnak nevében kérünk, vedd kedvesen gyarló esedezésünket és áldd meg elcsendesedésünket. Ámen.

 

Textus: Jelenések 6,1-8.

„Láttam, amikor a Bárány felnyitotta a pecsétek közül az elsőt, és hallottam, amikor a négy élőlény közül az első azt mondta, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj!

Láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj volt, és korona adatott neki, és kivonult győztesen, hogy győzzön. Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: Jöjj!

És előjött egy másik, vörös ló, és annak, aki azon ült, megadatott, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék, és adatott annak egy nagy kard.

Amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény ezt mondta: Jöjj! És láttam, íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek egy mérleg volt a kezében.

És a négy élőlény között egy hangot hallottam, amely ezt mondta: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.

Amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amely ezt mondta: Jöjj!

És láttam, íme, egy fakó ló, és a rajta ülőnek neve halál, és a pokol követte őt, és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel, éhséggel, halállal és a föld fenevadai által.”

  1. vers: És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” (Újfordítás)

 

Vasárnapot Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

            Az elmúlt időszakban sorra vett járvány(ok) a Bibliában című sorozatunk utolsó részletéhez érve mai alkalmunkon a jövőbe mutatásként, figyelmeztető jelként áll előttünk az imént felhangozz igerészekből a járvány kifejezése. Mindazok után, hogy láthattuk már Isten ellenségre mért sújtásaként; az engedetlenség következményeként Isten haragjának, büntetésének kiáradásaként; Jézus Krisztus efölötti Úr voltának bizonyítékaként és gyógyító hatalmának kiáradásaként; most pedig mind Jézus szájából az evangéliumból, mind János látomásainak leírásából a Jelenések könyvéből apokaliptikus részleteket hallottunk. Ez a jelzői kifejezés a görög ἀποκάλυψις (apokalüpszisz) szóból ered, melynek jelentése „kinyilatkoztatás, kijelentés, leleplezés”. Az „apokalipszis” kifejezést ezek mellett az utolsó időkre való általános, illetve az utolsó idők legvégső eseményeire történő, konkrétabb utalásként is gyakran használják. A bibliai szóhasználatban mindez alatt Krisztus második, dicsőséges eljövetelét értjük. Nekünk, ennek adventjében élő embereknek tehát mindezek figyelmeztetésként hangozhatnak. Miért mondom ezt?

Valljuk be, mi hajlamosak vagyunk csak a jelenre és esetlegesen még a közeljövőre figyelni. Talán eddig terjed ki a mi képességünk: most vagyok éhes, ma kell a betevő falatot biztosítanom magamnak és családomnak; most – a jelenben – kell megoldanom a problémákat, akkor lehetek a jövőbe tekintve nyugodt; most adódik a lehetőség, most kell élnem vele, a jövőben már csak bánkódhatnék érte… és sorolhatnánk még tovább. E tekintetben a mostani társadalmi hatás sem segít rajtunk, hiszen nyomasztóan sulykolja ránk, belénk: „élj a mának!” Percemberkéket próbálnak belőlünk nevelni, akik elvesznek majd a ma megélhető és gyorsan adódó élvezetekben, ám tovább nem látnak el. Pillanatokig tartó boldogság s vége múlhatatlan boldogság-hajhászás: használd ki, amit a jelen biztosít, kamatoztasd, aknázd ki a lehetőségeket! Minden körülöttünk ebbe hív és nyom be bennünket. Kosztolányi Dezső mintegy 90 évvel ezelőtt így kesergett mindezt látva a világ visszáságain: Az én koromban: / zörgött az egekben a gépek acélja. // Az én koromban: / nem tudta az emberiség, mi a célja. // Az én koromban: / beszéltek a falban a drótok, a lelkek. // Az én koromban: / vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek. // Az én koromban: / öngyilkosok ezrei földre borultak. // Az én koromban: / méreggel aludtak el a nyomorultak. // Az én koromban: / kínpadra feküdtek az árva, beteg nők. // Az én koromban: / lélekbe kutattak a lélekelemzők. // …  / Az én koromban: / recsegtek a trónok, a bankok, a népek. // Az én koromban: / mily dalt remegett, a velőkig üvöltő. /// Az én koromban: / prózára szerelte a verset a költő. // Az én koromban: / mindannyian ó de magunkra maradtunk. // Az én koromban: / sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.” (Litánia) S ó, mennyire elgondolkodtathat ez bennünket is!

Mai igerészeink azonban úgy állítják elénk a jövendőt – Isten dicsősségének felragyogását, uralmának eljövetelét –, mint ami nemcsak meghatározó lesz, hanem már a jelenben is az. A most elhangzott prófétai látomások éppen azért hangzottak fel, tekintenek előre, mert a jelenben is reményt adnak annak, aki ezeket meghallja. Reményt adnak, mert egy olyan Istenről beszélnek, aki már a jelenben is létezik, és aki a jelenben is már úgy van jelen, ahogy a jövőben. Éppen ezért hangozhattak fel e figyelmeztetést harsogó előre látások. Mert a jelenben is jelenlévő Isten annyira szeret bennünket, hogy előbb nem az ítélettel és kárhoztatással közelít, hanem figyelmeztet.

Milyen jelekről olvashattunk mind a két igerészben a vég előtt? Megjelenik a háborúság, az éhínség, a földindulások és a járvány(ok). Nincs részletezve egyik helyen sem, hogy milyen járványról van szó, sőt a Szentírás utolsó könyve nem is ezt a szót használja, hanem az újfordítás-szerint a „döghalált”, amiről ugye az előző hetek prédikációiból kiderült, hogy bizony ugyanilyen járványos alapon terjedő betegséget jelent, mely nagy pusztulással, sok halottal jár. Jézus azonban hozzáteszi: „ne rémüljetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” A Jelenések könyvében pedig előbb a fehér ló és a rajta ülő megjelenéséről olvasunk. Ő a győztes! Már akkor, a megjelenésénél korona van a fején: Ő a dicső király! Igen, az írásmagyarázók többsége Jézussal azonosítja ezt a lovast. Mi derülhet tehát ki ezen Igék hátteréből, összefüggéseiből?

Hogy igen, mindezen nyomorúság és embert próbáló időszak meg fog történni, sokak halálát jelenti, de soha nem Jézus nélkül és az Ő tudtán kívül – hiszen az evangéliumi részben Ő maga beszél ezekről, jelenti be ezeket, a Jelenések könyvében pedig Ő jelenik meg előbb a fehér lovon dicső királyként, csak utána a többi ló… Övéi pedig megmenekülnek, aki már ezek előtt vagy ezek alatt Hozzá tért, annak elkészíttetett a fehér ruha. Az ilyenbe öltözöttekről pedig János látomása további részében az derül ki az érdeklődő kérdésre, hogy kik is ők: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a trónon ül, kiterjeszti a sátrát felettük. Nem éheznek többé, nem is szomjaznak, a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti őket, és élő vizek forrásaihoz viszi őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.” (Jel 7,14b-17) Kell-e ettől nagyobb ajándék és bizonyosság? Bizonyára nem!

Kedves Testvéreim, nehéz napokat élünk: járvány-helyzetben vagyunk. Már lassan egy éve félelemben tart ez bennünket. Mai igerészeinkből azonban kihallhattuk: ez lehet egy figyelmeztetés, mely ma még azt hirdeti, kegyelme még elérhető. Ma még lehet, ma még szabad, / borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos: Siessetek, hamar lejár!) De nem tudjuk, meddig: sem a napot, sem az órát nem ismerjük. Ne szalasszuk el tehát a lehetőséget, ne menjünk el észrevétlenül a figyelmeztető jelek mellett, hanem boruljunk le a világot teremtő, majd újjáteremtő Urunk, Istenünk előtt. Adjuk át neki már most szívünket, életünket, hogy a megmentettek között ott a mennyei boldogságban fehér ruhánkat magunkra öltve felsorakozhassunk az Őt dicsőítők szent seregébe. Égben fenn, Földön lenn Áldassék jósága, Nagy irgalmassága! Halleluját zengve, Magasztalva áldjad Krisztus által jó Atyádat! :/: Ha az Istent élő, Igaz hittel féled És a szíved Jézusé lett: Boldogság, Üdv vár rád Fenn az ég honában, Hófehér ruhában.” (266. dicséret 3. és 4. verse) Ámen.

Utóimádság: Mennyei Édesatyánk Jézus Krisztus által! Köszönjük neked e mai figyelmeztető szavakat, hogy Te ennyire ismersz bennünket, tudod, mikor van ilyenekre szükségünk! Be kell valljuk, bizony önmagunkra ismertünk, mikor azt hallottunk, mi gyakran csak a jelenre és az előttünk álló napokra vagy esetleg évekre figyelünk és megfeledkezünk a Te számunkra adott ígéreteidről az örök életet és a mennyei boldogságot illetően. Bocsásd meg ezt nekünk és kérünk, segíts ezeket magunk előtt tudni és efelől Jézus értünk megtett áldozatáért akkor is bizonyosnak lenni, mikor nehéznek tűnik az élet, mikor terheket kell hordoznunk, megpróbáltatásokon kell átmennünk, hadd tudjuk ekkor is erős hittel beléd kapaszkodni, a Te oltalmadra hagyatkozni és minden dolgunkat szeretetben véghezvinni a Te országod épülésére és nagy Neved dicsőségére. Ezzel a tudattal hozzuk eléd személyes, de gyülekezeti életünket és közösségeinket egyaránt. Imádkozunk a mi iskolánkért, annak minden tanulójáért és tanítójáért és az ott dolgozókért, hogy Te vigyázz mindannyiukra és beszélgess velük is. Könyörgünk a betegekért, a nehéz napokat élőkért, a gyászban járókért, a megfáradtakért, a halál mezsgyéjén járókért, Téged kérünk, hajolj oda hozzájuk is kegyelmesen. Fohászkodunk ebben a járványhelyzetben sínylődő világért, Te add a megoldást és ha az tőled már elkészítetett, hadd tudjuk felismerni azt. Légy azokkal, akikre ez különös terheket ró: az egészségügyi dolgozókkal, a vezetőkkel és minden érintettel, Te adj nekik erőt, bölcsességet és alázatot hordozni mindezt: hadd vezesse ez oda őket is Tehozzád, a Te szolgálóid körébe. Imádkozunk Egyházunkért, népünkért, nemzetünkért. Kegyelmeddel kérünk, maradj mivélünk. Ámen.

Úri ima: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!

 

Áldás: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) Ámen.

 

Áldás, békesség!

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .