Prédikáció – Járvány(ok) a Bibliában II.

Köszöntés: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő egyszülött Fiától, az Úr Jézus Krisztustól, Aki így szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Ámen.

A mi segítségünk, igei elcsendesedésünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, aki volt, aki van, és aki eljövendő dicsősséggel és hatalommal. Ámen.

Előimádság: Zsolt 38 válogatott versei (2-10. 18-19. 22-23.)

„URam, ne fenyíts meg haragodban, felindulásodban ne ostorozz engem!

Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett a kezed.

Nincs ép hely a testemen haragod miatt; nincs békesség a csontjaimban vétkeim miatt.

Mert bűneim elborították fejemet; elhordozhatatlan teherként nehezednek rám.

Megbüdösödtek és elmérgesedtek sebeim oktalanságom miatt.

Ellankadtam, meggörnyedtem nagyon, mindennap úgy járok, mint aki gyászol.

Mert derekam megtelt fájdalommal, és nincs ép hely testemen.

Erőtlen és nagyon összetört vagyok, és szívem keserűsége miatt jajgatok.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs rejtve előled sóhajtásom!

Én bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

Ezért hát bevallom bűneimet, bánkódom vétkeim miatt.

Ne hagyj el, URam, Istenem, ne távolodj el tőlem!

Siess segítségemre, ó, Uram, szabadítóm!

 

Textus: 2Sám 24,10-17. és 24b-25.

„Miután pedig Dávid megszámlálta a népet, ez nyugtalanította a szívét, és azt mondta az ÚRnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, ó, URam, vedd el, kérlek, szolgád álnokságát, mert igen esztelenül cselekedtem! És mikor reggel fölkelt Dávid, így szólt az ÚR Gád prófétának, aki Dávid látnoka volt: Menj el, és szólj Dávidnak: Azt mondja az ÚR: Három dolgot adok eléd, válaszd az egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled. Elment azért Gád Dávidhoz, tudtára adta ezt, és ezt kérdezte tőle: Hét esztendeig való éhség szálljon a földedre, vagy három hónapig ellenségeid elől bujdossál, és ellenséged kergessen téged, vagy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg, és válassz, milyen választ vigyek annak, aki elküldött engem! Dávid azt felelte Gádnak: Igen meg vagyok szorítva. De mégis inkább az ÚR kezébe essünk, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe. Azért az ÚR döghalált bocsátott Izráelre reggeltől az elrendelt ideig, és Dántól fogva Beérsebáig hetvenezer férfi halt meg a nép közül. És amikor az angyal fölemelte a kezét Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelte az ÚR a veszedelmet, és azt mondta az angyalnak, aki a népet ölte: Elég immár, hagyd abba! Az ÚR angyala akkor a jebúszi Arauná szérűje mellett volt. És Dávid megszólította az URat, amikor látta az angyalt, aki a népet vágja, és azt mondta: Íme, én vétkeztem, és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon kezed ellenem és atyám háza népe ellen!

Megvette tehát Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüstsékelen. Majd oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, és egészen elégő áldozatot meg hálaáldozatokat mutatott be. Erre megkegyelmezett az ÚR a földnek, és megszűnt a csapás Izráelen.”

            Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreim Jézus Krisztusban!

Múlt alkalommal belekezdtük egy igehirdetés-sorozatba, melynek keretében a Bibliában fellelhető járványokkal, járványhelyzetekkel foglalkozunk majd, hogy ezek hátterét megvizsgálva okulhassunk belőlük a jelenlegi vírusos világhelyzetet megélve az örök Isten mentő kegyelmébe kapaszkodni. Így állt előttünk egy hete az egyiptomi csapások közül a hatodik – az egyiptomiakat és állataikat sújtó hólyagos fekélyek –, valamint a betegség pontosításaként Jób történetének vonatkozó része. Ma pedig maradva az Ószövetség kereteiben Dávid király életéből egy olyan eseményt nézünk meg, amikor az engedetlenség következményeként Isten haragja, büntetésének kiáradásaként az egész népet sújtotta meghatározott ideig a döghalál – vagy az újfordítású Biblia szóhasználatában dögvész – aminek következtében hetvenezer izráeli ember halt meg. Hogy milyen betegség is ez, arról ugyan a Szentírás magyar szövege nem ad pontosítást, de visszanyúlva az eredeti héberhez, itt az a szó szerepel, mely leginkább a bubópestisre vonatkozott, mely a nyirokmirigy-duzzanatról nyerte a nevét. Rendkívül fertőző volt, magas lázzal, elesettséggel, vérmérgezéssel járt, egész városokat, hadseregeket volt képes kiirtani, népes vidékeket elpusztítani. Ugyanakkor ezt a kifejezést használták a szentírók több más betegség, így a kolera, a kiütéses tífusz, a hólyagos himlő visszaadására is. Nem célunk most a betegség pontos orvosi leírása, nem is ez a lényeg, az azonban bizonyos, hogy járványos fertőző betegségről van szó, mely legtöbbször halált okozott.

Nem egy egyszerűen értelmezhető bibliai részből szólt hozzánk ez a mai alapige, nem is célunk most ennek részleges fejtegetése, sokkal inkább az, hogy röviden összefoglaljuk, mi okozta itt Isten haragját, majd rámutassunk a „megoldásra”, vagyis arra, hogy miért is kegyelmezett meg Isten a népének.

Azt hozzá kell tennünk – bár rendszeres Biblia-olvasók előtt tán ismeretes –, hogy ez a történet olvasható az 1 Kir 21-ben is – ha részleteiben eltérő módon is írják le az eseményeket, semmiképpen nem kizáró módon, hanem egymás kiegészítéseiként kell ezeket értelmeznünk. Bár nem olvastam fel, de fontosnak látom hozzá tenni, hogy Sámuel II. könyve 24. fejezete így kezdődik: Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen…” Ez után olvashatjuk Dávid azon akaratát, hogy megszámolják a népet. Erről olvashatjuk a későbbiekben, hogy ez nyugtalanította a szívét. Miért lehetett mindez? Mi lehetett a baj ezzel a népszámlálással? Jóáb már az elején figyelmeztette, de király szava és akarata mégis nagyobb súllyal bírt. Ha megfigyeljük a fejezet pontos leírását, akkor észrevehetjük, hogy nem általános népszámlálásról van itt szó, hanem a hadinép számba vételéről. Ha azonban Isten népének történetét visszaidézzük magunkban, akkor a háborúk, harci győzelmek sosem a seregben lévők számától, erejétől függött, hanem annak fényes bizonyítékai voltak, hogy az Úr velük harcolt vagy ellenük. A hadinép megszámlálása beavatkozás volt Isten hatáskörébe. Kísérlet arra, hogy az Isten kegyelmébe vetett hit helyett más bizonyosságot keressen magának a király, vagyis Dávid. Ezt ő maga is belátja, ezért fordul a bűnbánat súlya alatt oda Istenhez.

Hogy Isten bűntető válaszában is már felragyogjon a kegyelme, választási lehetőséget ad Dávidnak. Megüzeni Gád próféta által, hogy mi az, amiből választhat a király. Ezen választás következménye a hetvenezer emberi áldozatot követelő járványos betegség, a döghalál. Ám még mielőtt a terve végéhez ért volna, Isten meggondolta magát és Jeruzsálem előtt leállította angyalát. Nem pusztított tovább. Csak ezután olvashatjuk azt, hogy Dávid magára vállalja népe bűnét, majd azon a helyen, ahol Isten megállította az angyalt, oltárt épített az Úrnak és áldozatokat mutatott be.

Mit láthatunk tehát az emberáldozatokat követelő betegség kapcsán ebből a történetből? Van olyan, hogy ez az Úr haragja, büntetése, figyelmeztetése. Ám még ebben is szerető kegyelme ragyog fel! Ahogyan megláthattuk itt, hogy nem büntetni akarta az embert, hanem kegyelmesen megmenteni, úgy juttathatja ez eszünkbe nekünk is az ismert zeneszám szövegét: „Életem csak kegyelem,/ önérdemem nincs // Veled vagyok naponta / Kezeidet megfogva. / Te csak bízzál karomban /  – mondja az Úr. //  Hűen vezet, utamon nem hagy magamra. // Veled vagyok naponta / Kezeidet megfogva. / Te csak bízzál karomban / – mondja az Úr.”

A történet végén arról értesültünk, hogy Dávid oltárt épített az Úrnak, azon a helyen, ahol később a Krónikák könyve tanúsága szerint megépül a jeruzsálemi templom. Az a templom, mely nemcsak hirdette az Úr nagy dicsőségét, hanem ezen keresztül rámutat kegyelmére és irgalmára is. Nekünk, az Újszövetség talaján álló Krisztus-hívőknek pedig Jézusra mutathat ez a történet, akinek az életében szintén ítélet és kegyelem ment végbe. Értem… és érted!

Így vezessen el bennünket is – személyesen és csoportos szinten egyaránt – ez a mostani járványhelyzet elkövetett bűneink meglátására, azok Úr előtti őszinte megbánására, majd kegyelmének megtapasztalására, hiszen „… bár az ős gonosz támad, ostoroz – / kárt lelkemben hogyan tenne! / Betakar Isten kegyelme! / Csak az van velem! – Csak a kegyelem. // És ha fájdalom terhét hordozom, / ha sötét, mély völgybe érek, / ott is kísér tiszta fényed. / Más fény nincs velem. – Csak a kegyelem. // Hadd énekelem: Csak a kegyelem! / Elég életre, halálra, / elérni örök hazámba! / Elég szüntelen. Csak a kegyelem.” (Dora Rappard: Csak a kegyelem) Ámen.

Utóimádság: Szerető, Kegyelmes Istenünk! Áldunk és magasztalunk Téged azért, hogy ha mi engedünk is a bűnös csábításoknak, a Te erre adott válaszodban akkor is fellelhetjük a kegyelmet és nem rögtön az ítélet, vagy elvetés szavával közeledsz. Mi, az Újszövetség gyermekei, azonban tudjuk jól, hogy ez nem a mi érdemünk, hanem egyedül Jézus Krisztusé, aki elhordozott értünk és helyettünk minden olyan kínt, ami bennünket illetett volna. Köszönjük ezt Neked. Köszönjük, hogy ebben a mai üzenetben is rámutattál arra, hogy van olyan, hogy a járvány a Te akaratodból jön, de azt Te egy pillanat alatt meg tudod szüntetni – Neked még ez is hatalmadban van. Így könyörgünk most is ezért a világért, hogy hadd vezessen ez a mostani helyzet sokakat a Hozzád való megtérésre, Beléd kapaszkodásra és Eléd való odaalázkodásra, hogy ők is felismerjék, Te vagy az az áldott Orvos, akinek minden lehetséges – Aki az életnek és halálnak Ura egyaránt. Ezzel a tudattal és hittel esedezünk ezért a világért, Te adj megoldást erre a mostani helyzetre. A Te atyai kezedbe tesszük le a mi életünk vitelét, kérünk, segíts, hogy onnan tudjuk elfogadni a jót és rosszat egyaránt – személyesen, gyülekezetként, közösségekként egyaránt. Imádkozunk a betegekért, magányosakért, gyászban járókért, kétségek közt hányódókért és mindazokért, akiknek nehéz napokat kell megélniük, Te látogasd meg őket is az ő szükségükben. Fohászkodásunkban hozzuk eléd a mi népünket, nemzetünket, jó Pásztorként, kérünk, légy és maradj mivélünk. Jézusért. Ámen.

Úri ima: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!

Áldás: „Most pedig, miután megszabadultatok a bűntől, és Isten szolgáivá lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, a vége pedig az örök élet. Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,22-23) Ámen.

Áldás, békesség!

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .