Prédikáció – Járvány a Bibliában I.

Köszöntés: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!(Zsolt 139,23-24) Ámen.

Előfohász: A mi segítségünk, igei elcsendesedésünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.

Lectio: 2Móz 9,1-4. 7b-12.

Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket, íme, az ÚR keze lesz a te mezei jószágodon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon, igen nagy döghalállal. De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és Egyiptom jószága között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.”… De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.

Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Szedjétek tele a markotokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára. Hogy porrá legyen az Egyiptom egész földjén, s emberen és állaton hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptom egész földjén. Szedtek hát kemencehamut, a fáraó elé álltak, Mózes az ég felé szórta azt, és emberen és állaton hólyagosan fakadó fekély támadt. És az írástudók nem állhattak meg Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és minden egyiptomin. De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta Mózesnek.  

 

Előimádság: Minden Kegyelemnek Istene, Aki annyira szeretsz bennünket, hogy a legdrágábbat, Egyszülöttedet, sem sajnáltad értünk. A hála és köszönet szavával alázkodunk most is szent színed elé, hogy elmondhassuk, mennyire hálás a szívünk azért az érdemtelen szeretetért és kegyelemért, melyben részeltetsz bennünket. Érezzük ezt, hiszen az apróbb-nagyobb csodák mind erre irányítják a figyelmünket: így a nehéz helyzetben is a megtartatás, az erő a hétköznapi gondokhoz és terhekhez, a körülöttünk élők szerető odafigyelése, vagy az odahajolásaid, mikor mi teljesen egyedül éreztük magunkat és nem láttunk kiutat. Mégis, oly gyakran feledkezünk meg erről és helyet adunk bűnös indulatainknak, vágyainknak, kísértéseinknek. Kérünk, bocsáss meg ezeket nekünk és hadd tegyünk le most minden ilyet Teeléd és tudjunk csak Rád, a Te éltető üzenetedre, szavadra figyelni. Csendesítsd le Szentlelked által a szívünket a világi viharokból és mutass nekünk utat. Atya – Fiú – Szentlélek Úristen, jöjj szívünkbe, nagyon óhajtunk! Ámen.

Textus: Jób 2 válogatott versei (7-10a.11a.12a.13.)

„Akkor eltávozott a Sátán az ÚR színe elől, és megverte Jóbot undok fekéllyel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserepet, azzal vakarta magát, és így ült a hamu közepén. A felesége pedig azt mondta neki: Erősen állsz-e még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg Istent, és halj meg! Ő azonban azt felelte: Úgy beszélsz, mint egy bolond… Mikor pedig Jób három barátja meghallotta mindazt a nyomorúságot, amely rajta esett, eljött mindegyik a lakhelyéről… Amint távolról megpillantották, nem is ismerték meg… Hét napon és hét éjszakán át ott ültek vele a földön, és egyik sem szólt egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.”

 

Vasárnapot ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreim Jézus Krisztusban!

Jó ideje már, hogy mindennapjainkat meghatározza a világjárvány közhangulata: a félelmek, a bezárkózás, az elzárkózás, a távolságtartás, a maszkok, a fertőtlenítés és az egyre inkább durvuló helyzetben már nem csak annak hírét, hogy a teszt éppen kinek mutatott pozitív eredményt, de sajnos az egyre inkább növekvő elhalálozási számokat is magával hozta. Különös napok tehát ezek – nem biztos, hogy jó értelemben –, melyekre bizony ráütötte bélyegét ez a járvány. Éppen ebből kifolyólag gondoltam úgy – vezetett arra a Lélek –, hogy elindítsunk egy prédikáció-sorozatot, melyben néhány vasárnapon keresztül az igehirdetésekben megnézzük, hogy hogyan és milyen járványokról olvashatunk a Bibliában, mi jelentette ott az Ó- vagy Újszövetségben a megoldást, vagy épp mire akarhatta ott Isten azon keresztül figyelmeztetni a népet. Hadd értsük meg mindannak hátterét és lehessen mindez lelkünk épülésére és hitünk erősödésére ebben a nehéz helyzetben.

Elsőként így áll előttünk a mai olvasmányunkból kihallott fekélyek terjedése az egyiptomiakat sújtó tíz csapás közül a hatodikként. Ott tartunk a kiválasztott nép történetében, mielőtt elindulhattak volna a negyven éves pusztai vándorlásra, hogy odaérjenek az ígéret földjére. Idegen földön vannak: Egyiptomban, ahol az ott élők különböző isteneket tiszteltek, azok varázslóinak is hatalmas szavuk volt, sőt mi több, a fáraónak is isteni tisztelet járt ki. Éppen ezekkel szemben rendelte el Isten az egyes csapásokat, ezeknek tehetetlenségére rámutatva és egyértelműen kihangsúlyozva, hogy egyedül az Úr az Isten és ezt nem csak az egyiptomiaknak, de az izráelieknek is a tudtára adva, ahogy a 8. csapás előtt elhangzik feléjük: És azért, hogy elbeszéljed azt fiaid és unokáid hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket véghezvittem rajtuk, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.” (2Móz 10,2) Mózes és Áron ekkor a fáraó előtt az Úr szószólói, ők mondták el neki minden alkalommal a héberek Istenének figyelmeztetését. Ám a fáraó szíve kemény maradt (7,13), mígnem a 10. csapást követően maga küldte el őket, hogy menjenek már el az állataikkal együtt (12,31-32).

Ha sorra vesszük ezeket a csapásokat – a Nílus vérré változtatása, Egyiptom földjének békákkal, szúnyogokkal, majd bögölyökkel való elárasztása, ezt követte a dögvész, majd a hólyagos fekélyek, a pusztító jégeső, a sáskák hada, azt követően a háromnapos sötétség, végül pedig az elsőszülöttek halála –, láthatunk ebben egyféle fokozódást, melyek közül konkrétan az embert (csak az egyiptomiakat!) elsőként a hatodik csapás, a fekélyek érintették és veszélyeztették. A föld után az állatokat, az állatok után az embert érte a csapás. A fekélyek okozója pedig az Isten által Mózesnek és Áronnak parancsba adott ég felé szórt kemencehamu. Ez volt az, ami aztán terjesztette az emberek és állatok közt is ezt a betegséget.

Hogy milyen betegséget is jelent pontosan – testi és lelki értelemben – a hólyagosan fakadó fekély, arra egy másik ószövetségi történet mutat rá nekünk: mégpedig a Sátán által tragikus módon megpróbált Jób esete, ahogyan hallhattuk is a szentleckéből. Ha sorra megyünk ebben a leírásban, akkor ezeket mondhatjuk ki erről a fekélyes betegségről: az egész testet ellepi, viszket, a felismerhetetlenségig eltorzít (barátai nem ismerték meg), nagy fájdalmakat okoz és még az egymással való közösség is megromlik miatta (felesége ellene fordul), sőt a későbbiekből az is kiderül Jób szavai alapján, hogy az ilyen ember teher önmagának és környezetének – legalábbis ez az érzése. Ha jól megfigyeljük, kedves Testvéreim, mintha egy az egyben a bűnnek tulajdonságait és hozadékait sorolná fel a mi életünkre nézve. Ahogy Jób a fekélyek fájdalmától sóhajtozott, mi magunk is ugyanúgy kiálthatunk fel a bűnök ráeszméltető súlya alatt Bódás Jánossal együtt: „Nem voltam hű szolgád Uram, / pirulva vallom ezt. / Többször vonzott a rossz világ, / mint a véres kereszt. // Ezerszer be kell látnom azt, / hogy méltatlan vagyok. / A bűnök árja elborít, / nem fogy, sőt, mind nagyobb.” (Számadás) – elárasztva ezzel nekünk is testünket, lelkünket, ahogyan egykor a fekélyek is tették áldozataikkal…

Találkozhatunk azonban még egy közös elemmel itt az elhangzott ószövetségi történetekben, mégpedig a hamuval. Mózes és Áron hamut kellett, hogy gyűjtsenek és azt az ég felé feldobva Mózesnek szétszórnia és valószínűleg ahogyan az terjedt, szállt a levegőben, úgy és azzal terjedt a fekélyes betegség is. Egyes magyarázatok szerint ez a jelképes cselekmény azzal van összefüggésben, hogy az Egyiptomban honos sokféle bőrbetegség okozójának mindenféle terjengő homokot, port gondolták. Jób pedig abban ülve próbálta elviselni betegségét – ennek jelentőségét még érinteni fogjuk. Nézzük azonban meg, hogy milyen összefüggésekben jelenik meg a hamu még a Szentírásban?

Egyrészt a mulandó és értéktelen dolgok jelképes kifejezése az ÓSZ-ben, gondoljunk csak Ábrahám mondatára Sodoma elpusztítása előtti imádságában: „Immár merészkedem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok.” (1Móz 18,27) Itt juthatnak eszünkbe a legrégebbi magyar nyelvű összefüggő szövegemlékünk, a felvidéki Deákiban meglelt Halotti Beszéd sorai: „Látjátuk feleim szümtükhel, / mik vogymuk: isá, por ës homou / vogymuk…” Mind a két szerző azért volt képes ezt kimondani, mert kicsinek, semminek látta magát Istennel szemben. Egyiptomban pedig a fáraó éppen az ellenkezőjét gondolta, nagyon nagynak képzelte magát, úgy gondolta, ő dacolhat Istennel és következmények nélkül megkeményítheti szívét vele szemben – ám a következmények nem maradtak el!

Nagyon sok helyen olvashatunk arról, hogy a por és a hamu az alázatnak, a bűnbánatnak és a megtérésnek a jelképe a Bibliában. Talán a legismertebb, amikor Jónás által Ninivének üzent az Úr, hogy negyven nap és elpusztulnak. Akkor a megtérésüket, a bűnbánatukat, az alázatukat azzal fejezték ki a niniveiek, hogy zsákruhába öltöztek, és a porba ültek (Jón 3,4-6). De tovább folytatva a példák sorát ugyanilyet olvashatunk Dániel próféta könyvében is, amikor ő is zsákban és hamuban könyörgött az Úrhoz népének a bűnéért, és megalázta magát (Dán 9,3).

Amikor tehát Mózes és Áron a fáraó szeme láttára szórja az ég felé a hamut, ezzel mintha azt akarnák a tudtára adni, hogy ha te nem akarsz a hamuba ülni és fejedre szórni azt, ezzel kifejezed, hogy nem látod be kicsinységedet Isten előtt, nem alázkodsz meg előtte és ismered el bűnös voltodat, sőt úgy gondolod, semmi Ő a szemedben és meg akarod alázni, akkor saját szemeddel kell meglátnod válaszát: a lesújtó fekélyek járványát. Álljunk azonban meg egy szóra és nézzünk magunkba: nem viselkedünk sokszor mi is így Istennel szemben és tesznek bennünket is bűneink ilyen fáraóvá? Hiszen minden bűn tulajdonképpen abban gyökerezik, hogy az ember szemében Isten és az Ő szava semmi. Nagynak tartjuk viszont önmagunkat, saját vágyainkat és kívánságainkat és ezek lesznek istenekké az igazi Isten helyett. Isten látta a fáraó szívében ezt, hogy milyen kemény, sőt kevély. Figyelmeztetően írja erre vonatkozóan Péter apostol az első levelében: „… Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Pt 5,5-6)

E kegyelem és felmagasztaltatás azonban egyedül az értünk földre jött, kereszthalált halt és az Atya által feltámasztott Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak érdemében lehet a miénk. Ez pedig sokkal többre elegendő, mint mulandó földi életünk ajándékai, hiszen jóval túlmutat azon: az örök életbe, hol a mennyei boldogság ígérete vár. Bárcsak sokakat vezetne ez a mostani járvány ennek felismerésére! Merjünk hát mi is magunkat Isten előtt megalázva így fohászkodni mennyei Édesatyánkhoz – folytatva Bódás János imént már megkezdett versét: „eddig is áldott kegyelem / hordozott Jézusért. / … / Kérlek, irgalmazz s vígy, ahogy / eddig hordott karod, / ha nem is tudok élni úgy, / ahogy Te akarod. // Mert jaj, gyarlóság a nevem, / bár jó szándék vezet, / de lemondás helyett még / csábít sok élvezet. // Uram, könyörülj rajtam, / s mosd meg szívemet!” Ámen.    

Utóimádság: Mennyei Édesatyánk Jézus Krisztus által! Köszönjük, hogy e mai igehirdetésben rámutattál nekünk arra, hogy bűnös valónk micsoda sebeket tud ejteni rajtunk – testi, lelki értelemben is –, hogy ebből kiutat egyedül az Eléd való odaalázkodás jelenthet és az őszinte bűnbánat, a többit már megtette a mi Megváltónk, a Te Egyszülötted, értünk és helyettünk. Kérünk, segíts, hogy ez a mostani járvány is hadd vezessen sokakat erre a felismerésre, hogy egyedül Te vagy az Úr mindenek felett, mi pedig hadd lehessünk ebben méltó eszközeid: tudjuk észrevenni, ha segíthetünk a másiknak akár egy jó szóval, akár egy falat kenyérrel, akár testi erőnkkel, akár csak egy kis csenddel, hogy így is ki tudjuk mutatni, elé élni a jézusi lelkületet, ami vigye őt Hozzád közelebb. Urunk, egyre több az olyan hír, hogy ez a járvány életeket követel, már szinte nincs is olyan, akinek ne lenne ilyen gyásza közülünk, kérünk, Te gyógyítsd ezeket a sebeinket is, hogy hadd tudjuk szeretteinkre emlékezve hálásan kimondani Neked: az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Ő neve! Imádságunkban hozzuk Eléd mindazokat, akiket ez a járvány sújt, az egészségügyi dolgozókat és a vezetőket, hogy kegyelmesen hajolj oda mindannyiukhoz és öleld át őket ebben a nehéz, embert próbáló helyzetben is soha el nem múló szereteteddel. Hisszük és valljuk, hogy Te vagy egyedül az az áldott Orvos, akinek minden lehetséges. Így kérünk, gyógyítsd ezt a beteg világot. Könyörgünk a betegekért, magányosakért, gyászban élőkért és a kétségek közt hányódókért, de gyülekezetünk minden egyes tagjáért – kicsikért, nagyokért egyaránt –, hogy Te légy és maradj mivélünk és vezess bennünket. Imádkozunk városunkért, népünkért, nemzetünkért. Amit pedig gyarló emberi szavainkkal nem tudtunk Eléd hozni, kérünk, halld meg abból, amikor az Úr Jézustól tanult imádságban könyörgünk Hozzád:

Úri ima: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!

 

Adakozásra való felhívás: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid 13,16)

 

Áldás: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12) Ámen.

                                                                                                                                    Áldás, békesség!

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .