Prédikáció – A legjobb oltóanyag a szeretet

Köszöntés: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól a Szentlélek Isten közösségében. „Várva vártam az URat, és ő hozzám hajolt, meghallgatta kiáltásomat. Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből. Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet.” (Zsolt 40,2-3) Ámen.

Előimádság: Minden Kegyelemnek Istene! Áldunk és magasztalunk, mint az élet és minden Urát és hogy ennek bizonyosságát mindennapjainkban is oly gyakran megtapasztalhatjuk. Köszönjük, hogy Te így is közel engedsz magadhoz bennünket, gyarló, esendő gyermekeidet és hogy ezt a közelséget egyszülött Fiadban, az Úr Jézus Krisztusban, emberi testet öltve el is küldted közénk, Aki ez által nemcsak ott a betlehemi jászolbölcsőben lett elérhetővé, hanem megjárt előttünk minden mélységet és magasságot, mit emberlétünk jelenthet, sőt bűneink büntetését is magára vállalta nagypénteken a Golgota keresztjén, hogy vére által mi megtisztulhassunk és a bűnbocsánatnak, valamint örök életnek ígéretét Általa magunkénak tudhassuk. Köszönjük ezt Neked és kérünk, e mostani évben is a húsvéti ünnepkörhöz egyre inkább közeledve ebben a különös böjti időszakban hadd legyen annak ideje, hogy a felesleget meglátjuk és kitakarítjuk életünkből közben pedig egyre inkább közelebb kerülünk ahhoz, Aki nélkül mindez csak hiábavaló külső látszat lenne: a feltámadott Úrhoz. Te tudod, hogy mindeközben milyen viharok dúlnak bennünk és körülöttünk, mennyi a kétség, a gond, amiből most ide megérkeztünk, a Te színed elé. Minden olyan gyorsan változik körülöttünk, ezért mi csak Beléd merünk kapaszkodni, Aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz maradsz. Alázatos szívvel kérünk, add, hogy életre hívó szavad befogadói és továbbadói lehessünk Lelked által a Krisztusért, a Te dicsőségedre. Ámen.

Textus: János 15,10. 12.

Jézus mondja: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében… Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.”

Keresztyén Gyülekezet, Kedves Testvéreim!

A minap egy érdekes párosítását hallottam a mostani – már kisebb nagyobb szünetekkel egy éve tartó – bezártságos helyzetet megélni kényszerülő ember érzéseinek és egy a fiatalok által talán jól ismert Disney-mesehős mindennapjainak, aki így énekli meg napjai folyását: Hajnali hét, vár rám a gyötrelmes munka / Sepregetek, a por a szemembe szál / Mosok és feltörlök, és fél óra múlva / Újrakezdem, mert minden még egy helyben áll / Pár régi könyvecskét unottan átnézek, / És aztán festek még egy újabb tájképet / Gitárom szépen szól, de nincs kit megkérdjek: / Mikor is kezdhetnék élni már. / Ebéd után pár percet játékkal töltök / Jöhet egy kis balett, na meg sakkjátszmák / Agyagot gyúrok, színes gyertyákat öntök / Így megy ez naponta, s mind rajtam rohan át! / A régi könyvet tán még egyszer átnézem / És újra átfestem a régi tájképem / A hajam fésülve századszor megkérdem: / Mikor lesz mind ennek vége már? / Meddig kell várjak, és várjak, és várjak / Hogy végre elkezdjek élni már?” (Aranyhaj és a nagy gubanc) Igen, talán konfirmandusaink mondják is már hangosan a képernyők előtt, ez az idézet az Aranyhaj és a nagy gubanc című rajzfilmből származik eredetileg, ám mostanság új értelmet nyerve terjed a közösségi hálón egy olyan változata, melyben egy egyetemista lány adja közre segítségével ebben a videóban karanténnapjait. Talán nem csak az egyetemistákban, de sokunkban hasonló gondolatok fogalmazódtak meg és vetődött fel a kérdés: Mikor lesz mind ennek vége már?

Beszélgetve azokkal, akik vagy maguk is a betegséget elkapva, vagy elővigyázatosságból önkéntes karanténba vonulva még inkább meg kellett élniük a bezártságot, azt kell hogy kimondjuk, bizony nagyon nehezen éli meg az ember ezt és nagyon vágyik akár már csak a kerítésen túlra is, hogy ezzel kiszabaduljon a korlátok közül. Nem csak testi, de lelki értelemben is próbára tevő helyzet ez tehát. Ez a kép és ezek az érzések azonban jó alapul szolgálnak Isten mai üzenetének kifejtéséhez és megértéséhez. Jézus Krisztus példájából tanulva, aki sokszor beszélt példázatokban övéihez, hogy az ő mindennapjaikból vett hasonlatokkal számukra érthető módon mondja el tanítását. Ebből kiindulva írhatjuk le mai alapigéink szerint azt, ami kiszabadít(hat) bennünket legnagyobb karanténunkból – e földi életnek korlátaiból – és szabadságunkat elnyerve a legnagyobb védettséget adja.

Jézus János evangéliumából idézett szavait olvashattuk a héten, ha a Bibliaolvasó Vezérfonalunkat követjük. Szépen írja le és foglalja össze mindazt a folyamatot, amelyeket előbb megneveztünk, vagy amit ha a Kis Káténk szóhasználatával szeretnénk megfogalmazni, akkor így tehetnénk: óemberünk megöldöklését és újemberünk megelevenítését, aki előtt bizony kinyílhatnak az örök élet távlatai. De mi szükséges ehhez? Mi az, illetve ki az, aki felnyithatja előttünk a korlátokat?

Egyedül az Úr Jézus! Amíg Vele nem találkozunk, amíg nem Ő az Úr a mi életünk felett, addig bűnös énünk, vágyaink, a világi kísértések kötnek, lehúznak s e világ karanténjába zárnak. Oda vagyunk ekkor még óemberünkkel beszorítva, hol az önérdek, a pillanatokra szóló örömök, a pénz, a csillogás és ragyogás, a hírnév, a siker, a csalás, egymás hátba döfése, vagy éppen a különböző ideológiák – melyeknek ma már az sem szab határt, hogy éppen férfiként vagy nőként születünk, hiszen a mi döntésünk lehet, hogyan akarunk élni, kihez akarunk vonzódni – időről időre változó szelei uralkodnak. Minek az útja ez? A kárhozaté, az enyészeté, a sötétségé. Ám Jézus megismerésével, szívünkbe fogadásával beragyogja ezt a sötétséget az Ő világossága, ez által a földi karantén korlátai felnyílnak és út nyílik az Ő dicsőséges országa felé. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lesz elesés vagy elbukás, de most már van egy Támasz, Akire mindig számíthatsz, hiszen ahogy az ismert énekünk is mondja: „… Bármi súlyosak rajtam a terhek, / Segít hordani, ott van Ő, / … / Velem vándorol utamon Jézus, / Bár az út néha oly sötét. / Soha nincs okom félni a bajtól, / Amíg irgalmas karja véd.”

            Alapigénkben pedig arról hallottunk, ha feloldódik ez a karantén, mi biztosítja a legjobb védelmet – vagyis mai szóhasználattal élve –, mi a legjobb oltóanyag: az Ő szeretete, ebben megmaradni. De mégis hogyan lehetséges ez? Úgy kezdi ezt a mondatát Jézus: Ha az én parancsolataimat megtartjátok…” HA – ez a feltétel, de nem kényszer. Választhatsz! A te utad vagy az ő útja folytatódik? Komoly kérdés, hogyan akarod folytatni az életedet. Akarsz-e azzá lenni, amivé tenni akar? A földi karantén, vagy szeretetével „beoltva” mennyei állampolgár? Nem mindegy!

Ezután pedig következik a feltétel pontosítása, leírása is: Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” A szeretet a kulcs mindenhez! Igen ám, mondhatjuk és sorolhatjuk, mi mindent tudunk a Bibliából Jézusról, hogyan is nyilvánult meg az Ő szeretete az emberek iránt, ezzel pedig nem csak kedves, érdekes történeteket akart véghezvinni és így sikert aratni, nem, hanem számunkra, követői, az övéi számára példát mutatni: így tedd. Betegek, árvák, özvegyek, kitaszítottak észrevétele és megszólítása, bajuk megértése, törődés velük, a pislákoló mécses nem kioltása, a megrepedt nádszál nem összetörése, harag helyett bocsánat, könnyek helyett öröm, magányosság helyett közösség, kitaszítottság helyett elfogadás és a bűnösökért odaadott élet – juthatnak eszünkbe, hogy mik is jellemezték, jellemzik Jézus szeretetét. Valljuk be őszintén, akárhogy is akarjuk, nekünk ez emberileg nem megy! Képtelenek vagyunk erre, hiszen azokat, akik hozzánk közel állnak, még csak-csak tudjuk szeretni, de mindig akadnak olyanok, akik bosszantanak bennünket. Mi hát erre a megoldás?  Eldöntjük: szeretni fogjuk őket. Nem kell szeretnünk azt, amit tesznek, ahogy viselkednek, de őket szeretnünk kell annak ellenére is. Ha belegondolunk, Isten is ezt teszi velünk, nem? Van még egy örömhír: nem egyedül kell ezt végigcsinálnunk! Az evangélium további ígérete szerint Jézus pártfogót küldd hozzánk, vagyis a Szentlelket, Aki által nem csak segíteni tud bennünket, de bennünk is él. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. – írja Pál apostol a Galatabeliekhez írott levél 2. fejezetének 20. versében. Bárcsak mindannyian ennek bizonyosságában tudnánk már élni, e böjti időszakban ehhez még inkább közelebb kerülni, hiszen ahogyan az ismert dalszövegből ismerjük: Csak a szeretet képes arra, / Csak a szeretet kérhet arra, / Hogyha a siralom völgye rejt el, / Onnan kiragad, nem felejt el. / Ez a szeretet mindig bátor, / Mindent odaad, mégsem vádol. / Ez a szeretet hosszú tűrő, / Ez az, ami a rosszon túlnő. // Ez a szeretet láng a szívben, / Ez a legjobb barát és minden. / Ez a szeretet mindig adna, / Még ha neki nem is maradna. / Ez a szeretet győzni tud csak, / A gonosz menekül tőle futva. / Ez az egy, ami tényleg biztos, / A szeretet maga Jézus Krisztus.” (Pajor Tamás: Ez a szeretet) Fogadjuk hát Őt a szívünkbe és éljük Vele az életünket, járjuk vele utunkat. Ámen.

Áldás: Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. (1Jn 4,7) Ámen.

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .