Istentisztelet

Igehirdetés (Takács Klaudia, 2020. október 18.)
A körülmények rácsainak felemelkedése

Köszöntés: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2Kor 1,2-4a) Ámen.
Előfohász: A mi segítségünk, lelki közösségünk és Igére való odafigyelésünk megáldása jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.
Előimádság: Szerető Istenünk! Áldunk és magasztalunk Téged azért, hogy a világban dúló nehézségek és veszélyhelyzet ellenére mi még itt lehetünk, napjainkhoz napokat toldasz és e napokban áldásaiddal, kegyelmeddel és szereteteddel látogatsz bennünket. Bocsásd meg, hogy mindezeket oly gyakran hiábavalóvá tesszük önmagunkban, hogy nem vesszük észre ajándékaidat és eluralkodnak rajtunk a kétségek, a sötét gondolatok, az önzőség vagy épp a saját magunk által gyártott kisebb-nagyobb bálványok kerülnek középpontba a szívünkben. Tudjuk, hogy mindebből szabadulnunk csak Veled és általad lehet, ezért kérünk, szólj most mihozzánk: ha kell, ints, fedj; ha pedig arra van szükségünk, simogass, emelj fel bennünket. Szentlelked ereje által tedd személyessé, mindenki számára érthetővé üzenetedet. Az értünk földre jött, bűneink által keresztfára adott, általad pedig feltámasztott Urunknak, Jézus Krisztusnak, nevében kérünk, vedd kedvesen gyarló esedezésünket! Ámen.
Textus:
Az a szent Ige, amelynek alapján most közöttetek Isten üzenetét hirdetni kívánom, a Szentlélek segítségét hívva, remélve és várva, megírva található az ApCsel 16,19b-28.:
„… megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre, a hatóságok elé hurcolták őket. Odavitték őket a bírákhoz, és azt mondták: Ezek az emberek megháborítják a városunkat, zsidók lévén olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük együtt a sokaság is ellenük fordult, a bírák pedig letépették ruháikat, és megvesszőztették őket. Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy szigorúan őrizze őket. Az pedig a parancsnak megfelelően a belső börtönbe zárta őket, és lábukat kalodába szorította. Éjféltájban pedig Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítette Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy megrendültek a börtön alapjai, és azonnal kinyílt minden ajtó, és a bilincsek mindenkiről leestek. A börtönőr pedig álmából fölriadva látta, hogy nyitva vannak a börtön ajtajai, kivonta kardját, és meg akarta ölni magát, mert azt gondolta, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!”

Keresztyén Gyülekezet, Kedves Testvéreim!
Elhangzott Igerészünkben Pál és Szilász valami olyanért kerül börtönbe, amit szinte teljes mértékben a körülmények sodrása hozott magával. Épp Filippiben jártak, Pál pedig azon az úton, ahol az imádkozásra szoktak tartani, egy szolgálóleányból – aki nagy hasznot hozó jövendőmondás lelkületét hordozta magában – egyetlen parancsoló mondatával nagy hirtelenséggel kiűzte ezt a lelkületet. Természetesen a gazdáinak, urainak ez nemtetszését váltotta ki, hiszen könnyen és gyorsan hasznot hozó forrástól estek így el, ezért hurcolták meg Pált és Szilászt és vetették őket börtönbe. Most így kívülről összerakva számunkra ez már teljesen érthető és elfogadható, főként ismerve a következményeket, hogy hogyan is ragyog majd fel mindebben Isten dicsősége és hatalma, de ott benne lenni – szabadságukat elvesztve, a börtön falai közt, sőt még testi fájdalmaknak is kitéve – nyilván nem volt egyszerű és könnyen elfogadható.
Biztosan voltunk már mi is így, hogy ugyan nem is értettük miért, de azt éreztük, a körülmények bezártak bennünket, nem tudunk szabadulni és bármerre néztünk, csak a rácsokat láttuk. Megélhettünk így akár egy betegséget, akár egy nehéz helyzetet, akár szerettünk elvesztését, a gyász fájdalmát, vagy valaminek a hiányát, az anyagi nehézségeket, vagy bizonyos függőséget. Kerülhettünk ilyen helyzetbe mi magunk, vagy valaki hozzánk közel álló, a körülmények börtöne akkor is szűknek bizonyult. Talán sokan érezzük most is így magunkat, ebben a veszélyhelyzetben: korlátozva vagyunk mozgásunkban, emberi kapcsolattartásunkban, életterünkben. Sokaknak talán rácsként (vagy védőrácsként?) vannak ott a félelmek és féltések: féltjük gyermekeinket, idősödő szüleinket, önmagunkat, egészségünket,… Mindezt mi hozza elő? Egy mikroszkopikus nagyságú vírus, ami már hónapok óta ott tart bennünket ezekben a körülményekben. Egyre csak jönnek a szigorítások, az óvások… és igen, felelősséggel tartozunk egymás és önmagunk iránt egyaránt. De hogyan éljük meg mindezt? Talán Csokonai egy a szabadságra vonatkozó verses gondolatát vehetjük itt kölcsön és vonatkoztathatjuk most önmagunkra: „Az oly madár igen ritka, / Melynek kedves a kalitka: / Bár arannyal van béfedve, / Mégsem telik benne kedve. / Bár meg ne kelljen szűkűlni, / Mégis mindég fog készűlni / Kirepűlni.” (A szabadság)
S mit tehetünk most e kirepülésért, mit láthatunk Pál és Szilász példájából? Ők nem zúgolódnak, nem a maguk erejével próbálják ezt megoldani, vagy emberi segítségért kiáltanak, hanem „éjféltájban … Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítette Istent.” Tudták, hogy egyedül kihez lehet mindezzel odafordulni és Ki képes mindezen körülmény megváltoztatására: egyedül a mindenség Ura! Ő Úr mindezek felett is! Hatalma van még a rácsokat is megnyitni! Annyi helyen tesz erről tanúbizonyságot a Biblia: gondolhatunk így József vagy Jeremiás esetére az Ószövetségből, vagy Dániel és barátai forró tüzes kemencébe vettetésére és megmenekülésére, vagy ugyanúgy Dániel az oroszlánok vermében felhangzó szavaira: „Az én Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Azok nem árthatnak nekem.” (Dán 6,22a)
Nem kétségbe esett tehát Pál és Szilász ott a börtönben, hanem a tőlük telhető legtöbbet tették meg: imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent. Ha testük – lábaik kalodában – fizikai korlátok közé is volt szorítva, ez még nem akadályozta őket abban, hogy szívükkel és szájukkal hitvallást tegyenek és feltárják helyzetüket életük Urának. A hit még ebben a helyzetben sincs korlátok közé zárva! Láthatjuk a következményeket: azonnal kinyíltak a börtönajtók és leestek a bilincsek. Pál és Szilász pedig nem indul futásnak azonnal, nem hagy ott csapot-papot, hanem folytatták tovább a megkezdett dolgukat: bizonyságot tettek még ekkor is Istenről. Nem került szabadságuk még ekkor sem a börtönőr életébe, hanem ő is megismerhette az igazi szabadságot, amit az Úr Jézus Krisztus hozott el. Ennek titkát pedig Pál a következő szavakkal foglalta neki össze: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31b)
Vezessen rá ez a történet bennünket is arra, ha a körülményeink börtönében is éreznénk magunkat, akkor is tudjuk ilyen hittel és ráhagyatkozással feltárni dolgainkat és kétségeinket életünk Ura, Istene előtt, dicsőítsük Őt ilyen helyzeteinkben is, hiszen mi oly gyakran csak egy-egy szálát, sőt visszáját látjuk életünk szőnyegének, miként ezt Reményik Sándor is írja egyik szép versében: ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, / Mi csak visszáját látjuk itt, / És néha – legszebb perceinkben – / A színéből is – – valamit.” Ne keserítsen ez el tehát bennünket, hanem engedjük meg Neki, hogy Ő nyissa ki az előttünk bezárult ajtókat és emelje fel a körülményeink rácsait! Neki hatalma van erre! Ha tehát be is kellett zárnunk templomunk ajtaját egy időre, ne rettentsen el ez bennünket a szavakkal és tettekkel való hitvallástételtől, hanem legyünk jó reménységgel afelől, hogy Ő még ezeket a helyzeteket is ki tudja használni országa épülésére, az evangélium terjedésére és fel tud ragyogni benne az Ő dicsősége. Ámen.
Utóimádság: Örökkévaló Istenünk, áldunk és magasztalunk Téged azért, hogy tudhatjuk, Te Úr vagy minden körülmény felett a mi életünkben. Köszönjük, hogy ez igehirdetésben is táplálni és buzdítani akartad ezt a hitet mibennünk. Hálánkat zengjük, ha volt már ilyen megtapasztalás az életünkben. Így tesszük le mindannyian a Te atyai gondoskodó kezedbe életünk vitelét, hiszen tudjuk, ott van a legjobb helyen: a szeretetnek, a kegyelemnek, az oltalomnak otthonában. Köszönjük, hogy Te gondoskodsz testi-lelki egészségünkről és ezt kérjük Tőled továbbra is. Te tudod, hogy melyikünket milyen téren kötöznek a rácsok, kit milyen teher súlyt vagy nyomaszt, ezek alapján kérünk, fordulj hozzánk kegyelmesen. Hozzád kiáltunk most azokért, akikről tudjuk, hogy kiváltképp nehéz napokat élnek, a betegekért, a magányosaként, a járványtól sújtottakért, Te vagy az áldott Orvos, akire rábízzuk az ő gyógyulásukat. Imádkozunk ezért a nehéz helyzetben lévő világért, a félelmek közt gyötrődőkért, hogy Te adj ébredést, beléd kapaszkodást, boldog reménységet, mert mi tudjuk, hogy ez egyedül Tenálad készítetett el. Megköszönjük neked mindazt az erőt és energiát, amit az orvosoknak és ápolóknak adtál idáig is és kérünk, hogy segítsd őket továbbra is a helytállásban. Eléd visszük az országunk, népünk vezetőit, Te segítsd őket a döntéshozataloknál, hogy hadd lehessen minden döntésük az emberek javára, segítésére szeretettel teljes. Könyörgünk egyházunkért, gyülekezeteinkért, hogy rendíthetetlen, Beléd kapaszkodó hittel tudjuk mindannyian átélni ezt a nehéz időszakot, hadd lássuk meg ebben is az általad elkészített alkalmakat, mikor nekünk Rólad kell bizonyságot tennünk akár tetteinkkel, akár szavainkkal, akár fizikai erőnkkel. Cselekedeteink által hadd épüljön a Te országod. Jézusért. Ámen.
Úri ima:
„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! ” (Mt 6,9-13)

Áldás: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6-7) Ámen.
Hirdetés: Az állami rendelet értelmében gyülekezeti alkalmaink szüneteltetése, illetve online-térben való megtartása, valamint az igehirdetések heti rendszerességgel írott formában való eljuttatása.
Áldás, békesség!

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .