„Isten minden templomban lakik.”

Reményik Sándor nagyon jól tudja, hogy milyen gazdagság rejlik az élő Isten templomában. Réz László így írja ezt le a rozsnyói híveknek 1902.november 6-án a gyülekezet aranykönyvének első lapján: „Kérünk hát benneteket, szeretett hittestvéreim, ne maradjon ki közületek senki az áldozathozatalból. Titeket választott ki az isteni gondviselés, hogy egyházalapítók legyetek e városban. E tudat nemesítse önérzeteteket!”1

Templom. Isten háza. A rozsnyói református templom. A mi templomunk. A mi hajlékunk, ahol hangzik az Ige, és szól a buzdítás. Hogyan kezdődött a templomépítés? Hogyan vállalták fel a rozsnyóiak, hogy az Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház berkein belül egy újabb közösség dicsérje az Urat alkalomról alkalomra?

Kolos István, berzétei lelkipásztor szolgálata idején 1899. július 4-én örök adásvételi szerződés köttetett Regula Károly, rozsnyói lakos, kovácsmester és neje szül. Benedikti Mária, valamint a rozsnyói ev. ref. társegyház ez idejű főgondnoka, Szobonya József között a csetneki és berzétei utca szögletében található 333 ölnyi területről templomépítési célokra 2000 forint vételárért. A gyülekezet 1899. augusztus 6-án délelőtt 10 órakor tartott közgyűlésen 9 ellen-, 17 mellette voksoló szavazattal elfogadta az adásvételi szerződést, amit Nagy Pál, gömöri református esperes 1899. augusztus 9-én jóváhagyott és megerősített. A rozsnyói gyülekezet 1899. október 2-án egy összegben kifizette a megállapított vételárat, amit a gyülekezet bemutatott a Magyar Királyi Adóhivatalnál, és az 1899.október 3-án ellenjegyezte a 987. számú illetékezés alatt. A telekkönyvezést Vécsey Pál, királyi segéd-telekkönyvvezető végezte az 1899.október 2-én kiállított nyugta alapján 1900.január 30-án.2

Réz László

Réz László

A következő nagy lépés a lelkészválasztás volt. 1901-ben a gyülekezet olyan lelkipásztort óhajtott, aki valóban Isten ügyét szolgálja. A kitűzött cél adott volt: templomépítés. A Rozsnyói Református Egyház meghívás útján 1901. október 6-án egyhangúlag kijelentette, hogy a homonnai ev. ref. missziói lelkész, Réz László megfelel a kitűzött célnak. Homonnán már állott a templom és tornya, most már Rozsnyón a sor.3 Réz László 1902. április 13-án köszönt el a homonnai gyülekezettől istentisztelet keretén belül, majd Rozsnyóra költözött.4

Réz László egy olyan anyaegyházközségbe érkezett, ahol a létszám 4505 volt. A gyülekezeten kívül azonban a városban „idegenből idejött s a különböző iskolákban tanulók között”6 is megbújtak a reformátusok. Ezek az emberek már több mint egy évtizede vágyakoztak egy olyan hajlék után, amelyben átélhetik a zsoltáros szavait: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11)7

Réz László 1902. április 20-tól, első szolgálatától a hirdetési könyvecskében első helyre az egyház szükségeire való adakozást helyezte.8 A lelkész a presbitériummal karöltve azon fáradozott, hogy 1904 tavaszán meginduljon a templomépítés. Egy olyan templomot szerettek volna építeni, „mely ne csak a jelenben, de a jövőben is teljesen alkalmas és méltó legyen a szent célhoz”.9

Már 1902 őszén elkészült a gyülekezet aranykönyve, amelyben mindenki adományát feltüntették. A következő évben Felső–Gömör mecénásához, Gróf Andrássy Déneshez intéztek segélykérő levelet. A grófi uradalom igazgatója, Sunyovszky István, 1903. január 4-én kelt levelében értesítette a lelkészi hivatalt, hogy a szűkös idők miatt az 1902-ben már adományozott 2000 koronához (Gróf Andrássy Franciska alapítvány) csak 3000 koronát tud Gróf Andrássy Dénes felajánlani.10 Vattay László, egyházmegyei főjegyző a Gömöri Egyházmegye kivonatában értesítette az uradalmat az adományozottakról és hálás köszönetet mondott „Gróf Andrássy Dénes úr újabb, nagy lelkű adományai”11-nak. A Tiszáninneni Ev. Ref. Egyházkerület Főjegyzői Hivatala 1903. szeptember 20-án kelt 104. számú levelében köszönte meg Andrássy grófnak a Gömöri Egyházmegye területén lévő gyülekezetek számára szánt segélyeit, amelyekkel a gyülekezetek „sorsát jelentékenyen”12 megkönnyítette.13

A gyülekezet felállította az építkezési bizottságot, amelynek alkotó tagjai Réz László, lelkész, V. Nagy Pál főgondok, Gáspár Béla gondnok és Lenkey Ferenc presbiter voltak. Az építkezési bizottság megállapította, hogy a templomot Weninger Ferenc, budapesti műépítész által készített tervei alapján fogják elkészíteni.14 A kivitelezőt pályázat útján választották ki. A gyülekezet az akkori budapesti székhelyű nívós „Vállalkozók Lapja” hasábjain hirdettetett.15 A kivitelezés pontos leírását költségvetéssel együtt 1903. december 3-ig kellett benyújtani a lelkészi hivatal címére. A kitűzött határidőre négy pályázat érkezett. Az építkezési bizottság 1903. december 4-én ülésezett a lelkészi lakáson, ahol felbontották és értékelték a benyújtott pályázatokat. Az első Szilvássy Nándor helyi építész ajánlata volt, aki 32.175 korona 89 fillérre értékelte a kivitelezést és a munkára felajánlott bánatpénzül egy takarékpénztárban 1600 koronás utalványt. A második a Lehoczky és Diersboék, budapesti cég árajánlata volt, akik 33.805 korona 88 fillérben határozták meg a munkálatok összegét. Hajlandóak voltak 5 százalékos árengedményt biztosítani és 3 darab 1600 koronás értékpapírt ajánlottak fel bánatpénzül. Batta Pál, rozsnyói építész kivitelezési összköltsége 35.034 korona volt és bánatpénzül letett 1500 koronát. Az utolsó Lenkey György, tornaljai építész volt, aki 32.614 koronában állapította meg a munkálatok összegét. Feltételesen hajlandó volt 3 százalékot engedni az árból, bánatpénzül letett 1631 koronát. A bizottság abban állapodott meg, hogy az ajánlatokat és a bánatpénzeket további intézkedésig a lelkipásztornál helyezik letétbe és e horderejű kérdésben a soron következő presbiteri gyűlésen tárgyalnak.16

1903 végére megszületett a döntés, amit a rozsnyóiak kőbe vésettek és megörökítettek az első anyagyülekezeti presbitérium névsorával együtt.

A gyülekezet örömét azonban más árnyékolta be. A kivitelezett összeghez még hiányzott 8-10.000 korona. A presbitérium nagyobb egyházi adóterheket rótt ki és gyűjtő íveket készítetett, amelyek megbízásával a presbitereket elindította gyűjtő körútra. A gyűjtés eredményét pedig leközölték a Sajó-Vidék hasábjain.17 Réz László, lelkész és Vályi Nagy Pál, főgondnok kérelmét csatolták az elejére, amelyhez hozzáillesztették Nagy Pál, gömöri esperes 1402/1903-as ajánlását. Réz László, lelkésszel az élén a gyülekezet kért: „Segítsetek és segedelmetekkel oszlassátok aggodalmainkat!”18

Hálaadással mondhatjuk el, hogy kapott is az Úr Istentől. A gyűjtés folyamatos volt, ennek ellenére a munkálatok elkezdődtek.

1904. április 4-én, azaz húsvéthétfőn, megtörtént a rozsnyói templom alapkőletétele. Az ünnepi istentisztelet 10 órakor kezdődött, Czinke István, rimaszombati lelkész, egyházmegyei küldött vezetésével. A gyülekezet a 84.zsoltár első két versét énekelte, majd Réz László, lelkipásztor a IIKrón 6,8 versét olvasta fel: „Akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál.” A prédikáció arról elmélkedett, hogy „miért cselekszünk Istennek tetsző dolgot, ha neki házat építünk?” Ezután Réz László felolvasta az alapkőbe elhelyezendő okmány szövegét, majd légmentesen lezárt üvegbe helyezte és így az alapkőbe tette. Ezt követték a kalapácsütések. Elsőként Czinke István, rimaszombati lelkész, utána Réz László, lelkész, majd a presbiterek Vályi Nagy Pál, főgondnok vezetésével, név szerint: Gáspár Béla gondnok, Kardos Lajos jegyző, Csekő István, Domonkos Sándor, Erdős József, Flutsch Kálmán, Dr. Katona László, Kovács István, Lenkey Ferenc, Rozgonyi Miklós, Szegheő Gusztáv, Tamási Pál, Szombathy László Dobsináról, Tóth Gyula és Váry László. Végül Czinke István imádkozott, és kérte Isten áldását a gyülekezetre.19

Az építkezést Glück Vilmos, osztálymérnök felügyelte, mint szakember.20 A templom 1904 tavaszától őszéig épült. 1904 őszén újból hálát adott a gyülekezet. 1904. november 6-án a toronyjelvényeket húzták fel. Délután fél háromkor indult el a gyülekezet imaterméből Réz László, lelkész és Vályi Nagy Pál, főgondnok a presbitériummal együtt az épülő templom elé a gimnáziumi tanulókkal együtt. A gyülekezet a 150. zsoltár első és harmadik versét énekelte. Igehirdetésében a lelkipásztor kifejtette, hogy mit jelképez a csillag és a kakas a református templomokon, majd imádkozott és áldást mondott. A református templom jelvényeit a rozsnyói cigány-zenekar Rákóczi indulója ünnepélyesen „emelte a magasba”, végül a pallér elhelyezte. A gyülekezet ajkán háromszoros „éljen” hangzott, majd pohárköszöntők következtek a királyért és a hazáért, Kun Bertalan püspökért és az egyházkerületért, Nagy Pál esperesért és az egyházmegyéért, valamint Réz Lászlóért, Vályi Nagy Pál, főgondnokért, Szilvássy Nándor építészért, és az egész gyülekezetért. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével zárult.21

1904-ben megkezdődött a harangöntő keresése is. Egry Ferenc, 1904. augusztus 22-én kelt levelében értesítette a rozsnyói egyházat arról, hogy megkapta a lelkipásztor tervezetét, de ő személyesen szeretné megtekinteni a templomot, mert „tudnom kellene, hogy milyen a torony belseje, milyen területet kell […] beépíteni, és így mennyi vas szükséges hozzá, vagy álló, vagy fekvő szerkezetben kívánja-e az egyház a harangállványt elkészíteni.”22 – fogalmazott a harangöntő.

1905 is gazdag volt egyházi eseményekben Rozsnyó város életében és a református gyülekezet életében. 1905 tavaszán megindult a templom átadásának az indítványozása a városi tanácsnál. Rozsnyó Város Tanácsa 177. programpontja alatt 1905. március 14-én tárgyalta a Rozsnyói Református Egyházközség beadványát, amelyben jelentette, hogy a templom elkészült. A városi tanács kiküldte az építő bizottságot, amely átfésülte a területet. Rozsnyó Város tanácsa 237. programpontjában 1905. április 04-én jóváhagyta az építő bizottság ajánlását, amely az „Ev. ref. egyház építkezését engedélyeztetni ajánlja.”23

erno

„Ernő” harang – özv. Nagy Antalné adománya

Réz László 1905. július 9-én, a vasárnapi istentisztelet keretén belül jelentette be a gyülekezetnek, hogy a harangot 1905. július 8-án adta a vasútra Egry Ferencz harangöntő.24 A harangot 1905.július 13-án, csütörtökön délután három órakor ünnepélyes keretek között emelték fel a toronyba. A harang súlya 13 mázsa.25 A harang özv. Nagy Antalné bőkezű adománya, amely Nagy Antal, a rozsnyói református egyház volt lelkészének és fiának Ernőnek állít emléket. A harang egyik oldalán Ernő, a harang neve olvasható, a másik oldalon pedig ez a felirat: „Öntette köveskáli Nagy Antalné, Született Greisinger Berta. Ernő fia és néhai férje Nagy Antal volt rozsnyói ev. ref. lelkész emlékezetére, A rozsnyói ev. ref. egyháznak. 1905.”26 A rozsnyói presbitérium megállapította a harangozási díjat, amely egyszerű temetés alkalmával 1 korona, nagyobb temetés alkalmával 2 korona 50 fillér volt a város protestáns felekezetei számára. A római katolikusok ezeknek az összegeknek a kétszeresét fizették.27 A presbitérium megállapította a harangozás módját is. Nt. Réz László idejében az első harangszó fél tízkor szólalt meg minden vasár- és ünnepnapon, a második pedig öt perccel tíz óra előtt. A második harangszó rövid volt és elhangzása után a gyülekező ének következett.28

1905. augusztus 13-án volt az utolsó istentisztelet a gyülekezeti imateremben. Ezen az istentiszteleten Réz László bejelentette, hogy templomszentelési ünnepség 1905. augusztus 27-én 10 órai kezdettel lesz megtartva, amelyen Kun Bertalan, tiszáninneni püspök prédikál, ha nem lesz beteg. A lelkipásztor kérte a gyülekezet tagjait, hogy a parókia kapualjában gyülekezzenek, mert onnan indul a menet.29 A helyi újságok, a Sajó-Vidék30, és a Rozsnyói Híradó31 közölték a gyülekezet örömteljes meghívását a templomszentelésre.

A Rozsnyói Református Egyházközség presbitériuma 1905. augusztus 15-én, kedden vette teljesen át a templomot kivitelezőjétől, Szilvássy Nándortól.32

A templomszentelési ünnepség délelőtt 1905. augusztus 27-én délelőtt 10 órakor kezdődött. Sajnos, Kun Bertalan, püspök lábbajának súlyosbodása miatt nem tudott részt venni az alkalmon. Az ünnepi menetet, Csabai Pál, szkárosi lelkész vezette. Az első padsorokat a városi, főgimnáziumi, bányászi és uradalmi intézőség képviselői foglalták el. A nőegylet teljes számban megjelent. A felszentelési imádságot Csabai Pál mondta el, aki kiemelte az új templomot, „melynek minden kődarabja hirdeti a hitbuzgóságot, a vallási türelmet, az igaz testvériséget. Imádkozott a gyülekezetért: „mely a nemes czélokért való lelkesedésben, a szeretetben való működésben a szentek egyesületének tűnik fel”. Kérte Isten áldását a lelkipásztorra, „ki az ó szövetség prófétáinak szent tüzével szolgál egyházának”, és a presbitériumra, „mely magas hivatásérzettel buzgólkodik az istenországa építésén.”33

Réz László, lelkész igehirdetésében kiemelte, hogy mit hirdet egy protestáns templom. Számára a templom a szeretetet és a szabadságot hirdeti.

DSC_0598

Orgona – Kerékgyártó István debreceni műhelyében készült

Ezután felsorolta a templombelső berendezésének adományozóit. Gróf Andrássy Dénes áldozatkészségéből az orgonának pompás hangja kísérheti istentiszteleteink dallamkincseit. Kerékgyártó István debreceni műhelyében készült. özv. Nagy Antalné az Ernő harangot adományozta, mely a gyülekezet gyászát és örömét hirdeti.34

A templom dísze az igazán művészi kivitelű szószék, mely Boyer Ferenc asztalosmester alkotása. Történetét rövid pár szó mondja el: Készítette a rozsnyói ev. ref. egyháznak Stempel Jánosné született Ns. Csepcsányi Rozália az 1905. évben.35

Az úrasztalát Váry László és neje, a díszes aranyozott ezüst, drágakővel kirakott úrvacsorai kelyhet Hermann István és neje, az aranyhímzésű meggyszínbársony asztalterítőt a rozsnyói nők, a keresztelő edényt barátossi Tóth Gyula, a keresztelő edényt Tamásy Margit, az úrvacsorai kannát Réz László adományozta, mihez hozzájárult a Gróf Andrássy Géza által a templomszentelés napjára küldött 500 korona adomány.36

Áldás után Czinke István, rimaszombati lelkész és Kolosi István, berzétei lelkész kiszolgáltatták az úrvacsorát. Vattay László, rimaszécsi lelkipásztor pedig kiszolgáltatta a keresztség sákramentumát.37

A kívül maradottaknak Lőkös Sándor, páskaházai lelkipásztor szolgált igei üzenettel. A hálaadás folytatódott a Fekete Sas szállóban, ahol ünnepi bankett volt, amin mintegy kilencvenen vettek részt. Egy-egy teríték ára 4 korona volt.38

Rozsnyói református templom

Rozsnyói református templom

Réz László, lelkipásztor erre az alkalomra elkészített a Rozsnyói Református Egyházközség történetét, amely magába foglalta a kezdetektől (1786-tól) egészen 1905-ig történő eseményeket. A templomépítés minden mozzanatát megörökítette. Ára 1 korona 50 fillér volt, és akik kifizették már a templomszentelés előtti napon megkapták. A terjesztésben Váry László presbiter segédkezett.39 A gyülekezet több példányba elkészítette a templom fényképét is, amit Hermann István nyomdájában nyomtattak és az ára 2 korona 20 fillér volt.40

A templomépítés teljes összege 1905-ben 44720 korona 50 fillér volt, amiből a gyülekezet a templomszentelésig rendezett 40858 korona 80 fillért. A lelkész által összeállított kimutatás szerint a fedezetlenül maradt összeg 3661 korona 70 fillér volt.41

Minden nehézség ellenére, Isten megsegítette a gyülekezetet. Egy szívvel-egy lélekkel hívták a rozsnyóiakat templomszentelési ünnepségükre: „Örüljetek az örülőkkel.” (Róm 12,6)

A 110. éves évforduló alkalmával mi is tegyünk vallást Jézus Krisztus, az egyház Ura mellett: „Mindeddig megsegített minket az Úr.” (1Sám 7,12)

Buza Zsolt


  1. Réz László, Köszöntés. In A Rozsnyói Ev. Ref. Egyház Aranykönyve, 1902. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  2. Örök adásvételi szerződés. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  3. Jegyzőkönyv, mely felvétetett Rozsnyó 1901.okt. 6-án tartott lelkészválasztó közgyűlésben. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  4. Kronika reformovaného kresťanského cirkevného zboru v Humennom v rokoch 1880-2008. I časť do roku 1918. In http://refzborhe.webnode.sk/news/kronika-reformovaneho-cirkevneho-zboru-v-humennom-od-roku-1880-1918/ [2015.augusztus 01.]
  5. 1903.december 31-ei adat. Az 1900-as népszámlálási adatok alapján Gömör vármegyében 34.707, ebből Rozsnyón 374, Dobsinán 120 reformátusvallású lakos élt. In Népszámlálási adatok 1900-ból reánk vonatkozólag. In Sárospataki Lapok, XXIII. évf., 50. szám, Sárospatak, 1904.december 12., p. 6-7.
  6. Kérelem a hitbuzgó emberekhez! Rozsnyó, 1903. december 31. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  7. Kérelem a hitbuzgó emberekhez! Rozsnyó, 1903. december 31. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  8. Szószéki hirdetések jegyzéke a rozsnyói ev. ref. egyházban In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  9. Kérelem a hitbuzgó emberekhez! Rozsnyó, 1903. december 31. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  10. Sunyovszky István, urad. igazgató 1903. január 3-án keltezett levele Réz Lászlóhoz. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  11. Vattay László egyházmegyei főjegyző 1903.augusztus 27-én kelt kivonata a krasznahorkaváraljai uradalomhoz. In SNM Múzeum Betliar [2015.július 22.]
  12. Kivonat a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1903. tavaszi közgyűlésének jegyzőkönyvének 6. pontjából. In SNM Múzeum Betliar [2015.július 22.]
  13. A Gömöri Ev. Ref. Egyházmegye 1903. április 1-jén Pelsőcön tartott közgyűlésen a 7. számú pont alatt tárgyalták Gróf Andrássy Dénes és áldott emlékű neje adományát, aki 28 000 koronát szentelt iskolai célokra az egyházmegye gyülekezeteinek. In SNM Múzeum Betliar [2015.július 22.]
  14. Kérelem a hitbuzgó emberekhez! Rozsnyó, 1903. december 31. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  15. A Vállalkozók Lapja Szerkesztőségének 1903. október 23-án kelt levele. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  16. Jegyzőkönyv, mely felvétetett 1903.decz 4-én a lelkészi lakáson tartott bizottsági ülésében. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  17. Nyilvános nyugta és köszönet: VI. közlemény. In Sajó-Vidék. VIII. évf. 12. szám. Rozsnyó, 1905. márczius 18. p.2.; Nyilvános nyugta és köszönet. V. közlemény. In Sajó-Vidék. VIII. évf. 13. szám. Rozsnyó, 1905.márczius 23. p. 2-3.o.; Nyilvános nyugta és köszönet: VI. közlemény. In Sajó-Vidék. VIII. évf. 15. szám. Rozsnyó, 1905. április 06. p.2.; Nyilvános nyugta és köszönet: VI. közlemény. In Sajó-Vidék. VIII. évf. 12. szám. Rozsnyó, 1905. április 20. p.3.
  18. Kérelem a hitbuzgó emberekhez! Rozsnyó, 1903. december 31. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  19. X.Y., Templom- s torony-alapkő letétel. In Sárospataki Lapok. XXIII. évf., 17. szám, Sárospatak, 1904.április 25., p. 6-7.
  20. X.Y., Templom- s torony-alapkő letétel. In Sárospataki Lapok. XXIII. évf., 17. szám, Sárospatak, 1904.április 25., p. 6-7.
  21. N. J., Torony-jelvények felhúzása Rozsnyón. In Sárospataki Lapok. XXIII. évf., 46. szám, Sárospatak, 1904.november 14., p. 10.
  22. Egry Ferencz Kis-Gejőczön, 1904. augusztus 22-én kelt levele, In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  23. Az 1905-ik évi Képviselőgyűlési és Tanácsülési Jegyzőkönyve, Rozsnyó, 1905. In MVSR Štátny archív v Košiciach Pobočka Rožňava. Fond: Magistrát Rožňava 1323-1922. 151. kniha.
  24. Szószéki hirdetések jegyzéke a rozsnyói ev. ref. egyházban. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  25. Az új harang. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 29. szám., 1905. július 13., p.3.
  26. Az ev. ref. templom új harangja. In Rozsnyói Híradó. XXVIII. évf., 29. szám., 1905. július 16., p.2.
  27. Harangozási díj. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 30. szám., 1905. július 20., p.2.
  28. Szószéki hirdetések jegyzéke a rozsnyói ev. ref. egyházban. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  29. Szószéki hirdetések jegyzéke a rozsnyói ev. ref. egyházban. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  30. Értesítés. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 35. szám., 1905. augusztus 24., p.3.
  31. Templomszentelés. In Rozsnyói Híradó. XXVIII. évf., 35. szám., 1905. augusztus 27., p.2.
  32. A rozsnyói új református templom. In Rozsnyói Híradó. XXVIII. évf., 33. szám., 1905.augusztus 13., p.2.
  33. A reformált egyház örömünnepe. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 38. szám., 1905. szeptember 03., p.2.
  34. A reformált egyház örömünnepe. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 38. szám., 1905. szeptember 03., p.2.
  35. Az új ref. templom. In Rozsnyói Híradó. XXVIII. évf., 32. szám., 1905. augusztus 06., p.2.
  36. A reformált egyház örömünnepe. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 38. szám., 1905. szeptember 03., p.2.
  37. Az ev. ref. templomszentelése. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 34. szám., 1905. augusztus 17., p.2.
  38. Templomszentelés. In Rozsnyói Híradó. XXVIII. évf., 36. szám., 1905. szeptember 03., p.2.
  39. Az ev. ref. egyház története. In Sajó-Vidék. VIII. évf., 34. szám., 1905. augusztus 17., p.3.
  40. Szószéki hirdetések jegyzéke a rozsnyói ev. ref. egyházban. In Rozsnyói Református Lelkészi Hivatal Levéltára, Rozsnyó. [2015.augusztus 01.]
  41. Réz László, A Rozsnyói Ev. Ref. Egyház és Temploma. Nyomtatott a Sajó-Vidék könyvnyomda betűivel, Rozsnyó 1905, p. 56-57.