Húsvéti csoda: köveink elhengerítése

Köszöntés: A feltámadott Jézus szavaival köszöntelek benneteket e mai húsvéti ünnepi istentiszteletünkön: „Békesség nektek!” (Lk 24,36) Ámen.

Előfohász: A mi segítségünk, ünnepi istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.

Lectio: Lk 24,1-12.

„A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ pedig a sírról elhengerítve találták, és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben. Akkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt. Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia. Visszaemlékeztek azért az ő szavaira, és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak, de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken.”

Előimádság: Szerető, Kegyelmes Istenünk! Áldunk és magasztalunk Téged, amiért e jelzőidet még inkább nyilvánvalóvá és érezhetővé tetted húsvét csodájában. Köszönjük, hogy nem engedted meg, hogy a halálé, a csüggedésé és a gyászé legyen az utolsó szó, hanem erre Te válaszul az életet, az örömöt és ujjongást küldted Fiad, Jézusunk feltámadása által. Köszönjük, hogy Érette ebben mi is részesülhetünk! Kérünk, részeltess bennünket ma, ezen az ünnepnapon is, annak örömében, hogy Krisztus feltámadott! Szentlelked által segíts, hogy ennek mélyebb üzenetét most megértsük és a mindennapjainknak ennek tudatával vágjunk neki! Te tudod, milyen fekete érzések közül, milyen aggodalmak és fájdalmak közül érkeztünk meg ide az ünnepbe. Melyek azok a kétségek, problémák, gondok, melyek a sír száján lévő nagy kőhöz hasonlóan eltakarhatják most előlünk a Te felragyogó dicsőségedet. Kérünk, előlünk is Te gördítsd el ezeket, hogy a húsvéti csoda átélőiként boldogan vigyük hírül másoknak is, hogy a mi Megváltónk él! Az Ő nevében kérünk, vedd kedvesen gyarló esedezésünket! Ámen.

Textus: Márk 16,1-6.

„A szombat elmúltával a magdalai Mária, Mária, Jakab anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt. A hét első napján, kora reggel, napfelkeltekor a sírhoz mentek, és azt kérdezték egymástól: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?

De odatekintve látták, hogy a kő már el van hengerítve, pedig roppant nagy volt. Ahogy bementek a sírboltba, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak ülni jobb felől, és megrémültek. Az pedig így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincs itt; íme, a hely, ahova őt helyezték.”

 

Húsvétot Ünneplő Keresztyén Gyülekezet, Kedves Testvéreim!

Az ünnep megint bezárva talált bennünket. Az utóbbi években megszoktuk, hogy a húsvét sokaknak a kirándulásnak, a kiszabadulásnak, a tavaszi töltekezésnek az ideje. Mások a szokásokat és hagyományokat ápolva látogatják a rokonokat, közelebb és távolabb élő családtagokat és barátokat. Ám már második éve, hogy minderről le kell mondanunk, hiszen a járványügyi előírások nem engedik meg ezeket. Szűkebb családi körben vagy éppen egyedül kényszerülünk megteríteni az úrvacsorához is az asztalunkat, hogy ebben a kegyelmi ajándékban most részesülni tudjunk… Hiányoznak már a közösségek, a találkozások, a beszélgetések… Ezért is kezdtem úgy, hogy bezárva talált bennünket ez a nap. Tudjuk, tapasztaltuk is már talán, ez az érzés nem sok jót hoz magával, köveket gördít elénk… Talán akkorákat, amikről mi azt gondoljuk, mi képtelenek vagyunk elmozdítani. Ilyen kő lehet most akár a magányosság érzése, a betegség, az elvesztett szerettünk hiánya, a kétségek – hogy hogyan tovább? –, a gyermek(ek) féltése, az elvesztett munkahely, az anyagi gondok, az időbeosztás, és sorolhatnánk még tovább… Ám a mai bibliai üzenet épp arra akar rámutatni, hogy miképpen sikerülhet ezek elhengerítése, hiszen ahogyan Túrmezei Erzsébet is írja – és legyen ez számunkra is „erőforrássá” –, hiszen „Egy édes titkom van nekem. / Fénnyel betölti életem, / mosolyra nyitja számat: / a Megváltó feltámadt! // Nem, nem maradt a sír ölén. / Ujjongok az örömtől én, / hisz nem vagyok már árva. / Nincs többé sírba zárva. / Velem van nappal, éjjelen. / Mindig velem, mindig velem.” (Feltámadt)

Ahogyan az alapigénkből hallottuk, ezek az asszonyok mikor elindultak a sírhoz Jézus testét megkenni a korabeli szokások szerint, ők is csak az akadályra tudtak gondolni: a nagy kőre. Bizonyára nem volt rövid ez az út, kellett azért sétálniuk, de ez alatt beszélgetésük egyetlen mozzanata van csak megörökítve és az utókorra Igévé szilárdulva ráhagyatékolva, mégpedig, hogy igen, van itt valami, ami az ő emberi erejükkel legyőzhetetlen, nem látnak elhengerítésére megoldást, nem tudnak semmi olyat elképzelni, ami segíthetne rajtuk. Biztosan nem ez volt az egyedüli dolog, ami terhelte őket, hiszen annyi szomorú dolog történt az elmúlt napokban, ami csüggedésükre adhatott okot: ott volt a pénteki nap fájdalma. Biztosan nem volt egyszerű végignézni azt, hogy akit szeretnek, szenved – méghozzá nem is akárhogyan: kigúnyolva, a legmegvetettebb bűnözőknek kijáró kereszthalálra ítélve. Ott lehetett a megkezdődő gyászfolyamata, hiszen közeli szerettük nincs többé velük. Továbbá ott kavaroghattak bennük a kérdések: most hogyan tovább? Mi lesz velünk? Ezekről azonban nincs pontos információnk, hiszen nem találunk rájuk még csak utalást se az evangélistáknál. A kőre viszont igen! Az ott van!

Mikor azonban odaérnek, nem várt dolog fogadja őket: a kő nincs a helyén. El van hengerítve. Eltűnt a legyőzhetetlennek hitt akadály! Itt Márknál nincs lejegyezve pontosan, hogyan történt ez. A szinoptikusok közül csak Máté egészíti ki azzal, hogy a mennyből leszálló angyal hengerítette el a sír szájáról (Mt 28,2). Isten elé tehát ez sem gördített akadályt. Hogyan is tehette volna, hiszen Isten Fia már földi élete során annyiszor bizonyította, hogy nagyobb Ő a földi erőknél, a természeti csapásoknál és a fizikai törvényeknél is. Őt nem lehet korlátok közé zárni még egy hatalmas sziklatömbbel sem, főleg nem olyankor, mikor szemmel látható bizonyítékra is szükség van ahhoz, hogy a hozzá legközelebb állók is elhiggyék, amiről Ő ugyan beszélt nekik, de most megbizonyosodhatnak róla, mégpedig, hogy Ő legyőzi a halált. Rajta, felette még annak sincs hatalma! Ő annak is Ura! Ez az, aminek híre most már fel- és eloszlatja az asszonyok sötét felhőit és kétségeit is. Az angyal szájáról hangzik feléjük: „Ne féljetek!” Isten ennyire ismeri az embert, hogy tudja nagyon jól, mikor a csüggedés súlya ránehezedik, szüksége van a szemmel látható – fizikai – bizonyítékok mellett a vigasztaló szóra is, a félelmek elűzésére, mert ő ilyenkor képes arra is, hogy a saját szemének se higgyen. A feltámadás hírét azonban Isten küldötte is megerősíti. Most már nem csak látják, de hallják is a jó hírt. Ha azonban tovább olvassuk Márk leírását, kiderül, nekik még ez sem volt elég, hiszen „kijöttek, és elfutottak a sírtól, mert rettegés és rémület fogta el őket, és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” (16,8) Mikor történik az igazi változás bennünk? Amikor maguk is találkoznak a feltámadott Úrral. Jézus megjelent nekik. Láthatjuk, enélkül nem megy! Addig, amíg mi magunk is nem találkozunk Vele, a feltámadott Úrral, addig mi sem fogunk tudni igazi húsvétot ünnepelni. Amikor azonban ez a találkozás megtörténik, akkor nyer értelmet nagypéntek golgotai keresztje, akkor lesz sírásból öröm, a félelemből ujjongás és a bezárkózottságból boldog hírvivő.

Mi lehet tehát számunkra a megoldás a mi nagy köveink láttán? Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére! Nincs akkora súly, amit a mindenség Istene ne tudna előlünk elhengeríteni akár egyik pillanatról a másikra is! Kívánom, hogy sokan tudják ennek valóságát átélni ezen a húsvéton is, hogy igazi találkozásuk lehessen a feltámadott Úrral és a belé vetett hitben összekapaszkodva mi is boldogan tudjuk bizonysását tenni mások előtt: Ő áll mellettem könnyben és mosolyban, / amíg az élet rögeit töröm, / nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd / egy új élet s fenn mennyei öröm. // E hit vigasztal minden megtiportat, / özvegyet, árvát, sír felé menőt, / gyermeket-vesztett, zokogó anyákat, / s aki beteg is, ebből nyer erőt. // Az Úr feltámadt, vallja millió szív / s nem roskad össze semmi súly alatt. / Bármit beszéltek hitetlen Tamások, / a húsvéti hit győzelmes marad!” (Bódás János: Húsvéti hit) Ámen.

Utóimádság: Feltámadott Urunk, ki ekkora ünnepet hoztál nekünk, köszönjük, hogy ezt is vállaltad értünk, hogy Te megjártad a poklot is, hogy nekünk ne kelljen, és eljuttattad hozzánk is annak hírét, hogy Te nem maradtál a halálban, hiszen Rajtad annak sem lehet diadalma, és ezzel megnyitottad az örök életnek kapuját. Áldunk, amiért azt az ígéretet hagytad ránk, ha hitünk által Beléd kapaszkodunk, követhetünk oda Téged. Köszönjük, hogy ennek örömére a húsvéti ünnepek alkalmával évről évre ráirányítod a figyelmünket és nekünk nem kell már azon tipródnunk, hogy hogyan hengerítjük el sírod szájáról a követ. Bocsásd meg Urunk, ha úgy virradt ránk ez a nap, hogy mi csak a mi kisebb-nagyobb köveinkre tudtunk gondolni. Te ismered a mi köveinket. Bűnbánattal szeretnénk most ezeket Eléd hozni, hogy mindezektől megszabadulva töltekezhessünk a húsvéti csoda öröméből, hogy ezt vigyük magunkkal mindennapjainkba és boldogan tudjuk mi is mások előtt hirdetni: Jézus él! Ő feltámadott! Így készíts most, kérünk, az úrvacsorára is bennünket, hogy hadd legyünk méltó vendégei és lehessen ott a látható Igén keresztül is igazi, szent találkozásunk Veled és mehessünk tovább tisztán és szabadon. Imádságunkban hozzuk most Eléd azokat, akikről tudjuk, hogy szomorúan, csüggedten, betegen, friss sírtól, a gyász évek óta tartó fájdalmával, magányosan, árván vagy kétségek közt hányódva érkeztek meg az ünnepbe. Kérünk, látogasd meg őket is szükségükben. Fohászkodunk ebben a vészes helyzetben sínylődő világért, Te add nekünk a megoldásokat és készíts nekünk az utat. Segíts, hogy sokakat tudjon ez odaalázkodtatni Teeléd, hogy lássák meg Benned az életnek és halálnak Urát és így tudjunk szeretetben összekapaszkodva egy közös test tagjaiként Téged dicsőíteni és magasztalni. Könyörgünk a mi gyülekezetünkért, iskolánkért, annak tanulóiért és alkalmazottaiért, kapcsolatainkért, népünkért és nemzetünkért. Lelked jelenlétével szenteld meg továbbra is, kérünk, ünneplésünket, és áldásoddal gazdagítsd életünket, mely gyümölcsözzön a Te dicsőségedre, Jézus Krisztus, a feltámadott Úr segedelmével. Ámen.

Úri ima: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!

Áldás:            Legyen áldott közöttünk az örökkévaló Isten követe, Krisztus Jézus,

Aki jött az Úr nevében,

Megharcolta az igazság harcát,

Felvette a pálmaágak helyett a keresztet,

Kivívta az élet győzelmét a halál felett,

És megnyitotta előttünk a visszanyert paradicsom kapuját. Ámen.

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .