Prédikáció – A samáriai asszony és Jézus találkozása

Köszöntés: Kegyelem néktek és békesség Istentől, ami Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az ÚRtól van, aki az eget és a földet teremtette.” (Zsolt 121,1-2) Ámen.

Előimádság: Szent, Felséges Istenünk! A hála és dicséret szavát zengjük Feléd, amiért még tarthat a kegyelmi időnk és napjainkhoz napokat toldasz. Tudjuk jól azt, hogy ezt egyedül a Te ajándékodként vehetjük, mégis oly gyakran engedünk emberi gyarlóságunknak és szeretnénk mi a magunk elképzelései szerint megfutni, megélni ezeket a napokat kihagyva Téged belőlük. Köszönjük, hogy Te nem engeded ezt és beleszólsz, közbeszólsz. Áldunk Téged, amiért ilyen volt és lehetett a mögöttünk lévő karácsonyi ünnepkör is, amikor Krisztus Urunk földre térésének hírével újra átgondolhattuk, hogy miért is jött Ő miközénk. Köszönjük, ha ennek üzenete más emberekké formált bennünket és ezt mások felé is örömmel tudjuk közvetíteni. Köszönjük a nagy szabadságot, amit emberlétünk jelent, és azt kérjük Tőled, taníts minket jól élni a Tőled kapott élet lehetőségeivel. Hisz nélküled az ember elmerül az élet szenvedélyeinek és önzésének tengerében. Adj világosságot a sötétségben, és vezesd a mi szívünket és lelkünket a Te utadra, mert csakis Te vagy az egyetlen, Aki erre képes. Ezért kérünk, álld, és szenteld meg e mai elcsendesedésünket, hogy hadd foganjon meg éltető Igéd minden üzenetedre vágyakozó szívében. Ezért kérünk, munkálkodj mi bennünk, a Te Szentlelked ereje által. Ámen.

Textus: János 4,4-15.

„Samárián kellett átmennie. Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.

Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet? Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai? Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne. Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!”

Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreim Jézus Krisztusban!

Bibliaolvasó Vezérfonalunk szerint épp karácsony vigíliája napján kezdtük olvasni az újszövetségi iratok közül János evangéliumát, mely ott a kezdetekben oly tömören és velősen foglalja össze a karácsonyi történéseket. Tovább haladva ezen irat olvasásában találkozhattunk már Jézus első tanítványai elhívásával, első csodatettével, a jeruzsálemi templom megtisztítását közre adó történésekkel, Nikodémussal való beszélgetése közben a Lélek újjászülését leíró tanítással, valamint Keresztelő János Jézusról szóló bizonyságtételével. Mai alapigénk – a következő napokból vett részletből – pedig Jézusnak ezekből a keretekből való kilépését adta elénk. Egy kilépés – ahogy nekünk is meg kell tennünk most a már mögöttünk lévő karácsonyi ünnepkörből vissza a hétköznapok világába (még ha épp nem megszokott módon is, hiszen erre kényszerít bennünket ez a kikiáltott veszélyhelyzet és a meghozott szigorítások). Meg kell most már mutatnunk azt, hogy mit adott nekünk ezt az ünnep, mivel lettünk másokká, így kell kilépnünk ezekből a keretekből és el kell indulnunk…

Amikor a samáriai asszony elindult üres vedrével a Sikár városa közelében levő Jákób kútjához, nem tudta, hogy Jézussal, az Isten Fiával fog majd találkozni. De Jézus tudta. Jézus látta azt is, amikor ez az asszony elindult üres vedrével. Jézus már akkor tudta, hogy találkozni fognak. Jézus látott téged is, hogyan-miből indultál el ebbe a csendességbe, talán üres vederrel, üres szívvel, talán szomjas lélekkel, bánattal, vagy talán örömmel a szívedben. Jézus tudta, és már várt téged, mert Jézus találkozni akart veled. Mi csak egyet tudunk: ígéretünk van arra, hogy életünk hosszú útján – öröm és bánat közepette is – vár bennünket a mi Urunk Jézusunk. Vár, mint ahogy várta a samáriai asszonyt. Vár a gondban is, az örömben is, sőt még ettől a világi kétségekben és félelmektől gazdag időszakban is és megszólít bennünket.

Nagy dolog volt, hogy megszólította Jézus a samáriabeli asszonyt, mert a zsidók és a samáriaiak közt áthághatatlan fal volt, a gyűlölet fala. Valamikor rokon volt e két nemzet, de elidegenedtek egymástól és úgy gyűlölték egymást, hogy elfordították a fejüket, ha találkoztak az úton. Ez a fal volt ott láthatatlanul a samáriai asszony és Jézus között is, de Jézus egyszerűen átszól ezen a falon: „Adj innom!” Jézus egyetlen mondatával eltörli, ledönti ezt a falat.

Bizony, kedves Testvérein, úgy van ez sokszor a mi életünkben is. Mi is sokszor falakat építünk magunk köré, szívünk köré, egymás közé. A szíveket is a gyűlölet vagy a megvetés fala választja el egymástól. De amikor megjelenik Jézus az életünkben, átszól ezeken a falakon, és ezeket a falakat egyetlen mozdulattal porba dönti. Amikor Jézus ott van az életedben és megszólít, leomlanak a gyűlöletfalak, egyszerre meg tudsz bocsátani a másiknak, egyszerre a másikban is csak az üres vedrű, szomjas meggyötört testvért látod.

A samáriai asszony elcsodálkozik: „Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai vagyok?” – mégis megnyílik a szíve örömmel, hogy feleljen annak, aki megszólította.

Nem tudom, hogy Te hogyan érkeztél meg ide az ünnep utáni időbe, milyen falak közül indultál, milyen láthatatlan falak választannak el a párodtól, az ellenségedtől, a rokonodtól, de egyet tudok: ha valóban beengedted karácsony alkalmával szívedbe Jézust, ha Ő ott lakozást talált, akkor leomlanak a falak. Ott, ahol Jézus van, nem lehet gyűlölni, nem lehet harag, ott, ahol Jézus van, szeretet és megbocsátás kell hogy legyen. Mint ahogy tavasszal magától, természetesen ki kell nyílnia a virágnak, úgy kell magától, természetesen kinyílnia az ember szívében is a szeretet virágszirmainak ott, ahol Jézus van. Választanom kell életemben: vagy a gyűlölet, vagy Jézus!

Amikor Jézus átszól ezen a gyűlöletfalon és leomlasztja azt, valamit kér ettől a samáriabeli asszonytól: „Adj innom!” Jézus akkor fáradt és szomjas volt, mert emberi testben járt a földön. Jézus talán ma is fáradt és szomjas. Szomjas egy kicsi szeretetre, szomjas egy kicsi engedelmességre, szomjas egy kicsi hűségre, és tőled kéri, hogy adj neki Te, vagyis hogy olyan hívő életet élj, hogy öröme legyen benned és hogy így látszódjék meg rajtad, hogy valóban megkaptad, átvetted és szívedbe engedted az igazi karácsonyi Ajándékot, a megváltó Krisztust.

Ne félj azért, ha Jézus megszólít téged, ha Jézus kéri az idődet, kéri a pénzedet, ha Jézus elkéri az egészségedet, ha Jézus azt mondja szíved mélyén, hogy most áldozz, most vonj meg valamit magadtól őérette. Ne félj adni. Jézus mindig azért kér tőlünk, hogy egyre többet adhasson nekünk. Elkéri tőlünk a bűnt, hogy adhasson cserébe bocsánatot, elkéri tőlünk az idegességet, hogy adhasson cserébe békességet, elkéri tőlünk a pénzt, hogy adhasson cserébe azt, amit nem lehet pénzen megvásárolni. Mert amikor így adsz, mindig gazdagabb lesz tőle az életed.

Hadd hozzak ide példaként valakit, aki sokáig önmagának való ember volt. Mindig csak a pénzt gyűjtötte. Egyedül élt gyermekei sem voltak. Azt gondolta, hogy így fogja elérni a legnagyobb boldogságot. Mégis látható volt a mérhetetlen boldogtalanság. Azután egyszerre megváltozott az élete: ragyogó szemű, boldog ember lett belőle. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi történt vele, kiderült, hogy megsajnált egy beteg kisgyermeket. Életében akkor először hallgatott Jézusra, akkor kezdett adni a félrekuporgatott pénzéből a beteg kislány felgyógyulása érdekében. Boldog ember lett belőle, mert beragyogta a gyermek szeretetének a boldogsága.

Nem tudunk olyan nagyot adni, aminél nagyobbat ne adna a mi Jézusunk. Ha sokszor üres és értelmetlen az életünk, mint ennek a samáriai asszonynak a vedre, amikor a kútra ment, az csak azért van, mert nem akarjuk meghallani Jézus szavát, mert nem tudunk adni és ezért nem tudunk kapni sem.

Kételyei ugyan voltak ennek az asszonynak is: „Uram, nincs mivel merítened, és a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet?” Valahogy sokszor nekünk is ilyen kételyeink vannak. A kút mély, s a boldogság vize olyan nagyon-nagyon mélyen csillog ott alul! Annyiszor megpróbáltunk belőle meríteni! Mélyre engedtük a vedret: szívünket, mélyre bocsátottuk a reménység és a küszködés köteleivel, de olyan sokszor elszakadt a kötél, olyan sokszor üresen jött vissza a veder.

Jézus azonban így felel az asszonynak – vele együtt pedig felel nekem és neked is: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.”

Azért voltak a samáriai asszonynak kételyei, mert nem ismerte az Isten ajándékát, mert ott volt Jézus mellett és mégsem tudta, hogy az Isten Fiával beszél. Ha mi is ismernénk az Isten ajándékát, azt a szeretetett, amivel gondunkat viseli, mennyivel másképpen állnánk meg a gondok közepette. De úgy vagyunk mi is, mint a samáriai asszony: Jézus mellett állunk, és mégsem ismerjük fel Őt. Ezért rázza meg őt is és bennünket is a szavával: Ha tudnád, hogy kivel beszélsz, akkor te kérnéd azt a vizet. A samáriai asszony akkor így szólt Jézushoz: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!”

Így szól most felénk is Jézus: Add ide a vedret, add ide, hogy merítsek én neked, mert csak úgy érdemes erre a kútra járni, ha engem megtalálsz a kút mellett. Ha nekem adod át a vedret, a szívedet, én megtöltöm azt élő vízzel, el nem fogyó vízzel, el nem fogyó erővel, el nem fogyó békességgel és szeretettel, mert minden olyan boldogság, békesség és szeretet, amit máshonnan merítesz, elfogy egyszer. De az én erőm, az én szeretettem soha el nem fogy. Ezért add ide a szív-vedredet, hogy töltsem meg, hogy vihess élő vizet. Uram, add nekünk ezt a vizet, és segíts, hogy el tudjunk vinni belőle. Ámen.

Utóimádság: Minden Kegyelemnek Istene! Áldunk és magasztalunk Téged azért, hogy mi mindig jöhetünk Tehozzád, akár üres szív-vedrünkkel is és Te nem küldesz el magadtól üres kézzel és üres szívvel. Alázattal dicsőítünk, ha felismerhettük már, hogy élő víz forrása van Tenálad. Ha így tudjuk kezünkbe venni és fellapozni a Bibliánkat, hogy tudjuk, ebből a forrásból – a Te hozzánk intézett szavadból – táplálkozhatunk. Köszönjük, hogy ezt megtehetjük a mi szép, ékes anyanyelvünkön is, hogy voltak olyan elődeink, erejüket, idejüket nem kímélő módon vetették bele magukat a Te dicsőségedre történő munkába, a Biblia-fordításba. Áldunk Téged azért, hogy Te, Urunk Jézus, a határainkból való kilépésben is példát adtál nekünk, így lehet előttünk a samáriai asszonnyal való beszélgetésed is és mutathat ez rá nekünk is arra, miképpen kell most az ünnepnapokból a hétköznapokba kilépnünk – a Te követeidként. Segíts ebben bennünket! Könyörgésünkben hozzuk most Eléd azokat is, akiknek ez a járványhelyzet különösen nehéz: a vírus miatt szenvedőket, a betegeket, a szerettüket így elvesztőket, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akik emiatt kétségek közé kerültek. Kérünk, Te hajolj oda hozzájuk, akaratod szerint mentsd ki őket, vagy épp adj erőt, türelmet, bölcsességet hordozni e terheket. Imádkozunk a mi gyülekezetünkért, annak minden egyes tagjáért, hogy ez a fizikai elválasztottság ne jelentse a Tőled való elválasztottságot, hanem éppen a Hozzád közelebb kerülést. Beszélgess velünk szívünk csendességében. Fohászkodunk a közösségeinkért, a családokért, a házasságokért, hogy Te légy ott mindenütt a középen és áldásaiddal, vezetéseddel látogasd ezeket is. Könyörgünk a párt keresőkért, hadd tuják ezt is Veled megélni, Te küldd el kihez-kihez az általad neki szántat, könyörgünk a magányosakért, a gyászban élőkért, az özvegyekért és árvákért, hadd érezzék meg ők is a Te közelségedet. Jó Pásztorként kérünk légy és maradj mivélünk. Jézusért, a mi Megváltónkért kérünk, Aki így tanított bennünket imádkozni:

Úri ima: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!

Áldás: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged.

Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR, és legyen kegyelmes hozzád.

Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.” (4Móz 6,24-26)

 

 

 

 

 

 

1 hozzászólás

  1. Vodáné Csáji Etela

    Hálás vagyok, hogy részese lehetek, ha csak virtuálisan is, az istentiszteleteknek. Kedves Nagytiszteletű Asszony, szeretnék egy kéréssel fordulni Önhöz. Nem ismerek minden éneket a dallama alapján, sokszor gyenge a hang is, és nem értem mindig az énekek kezdetét, ami alapján kikereshetném a betűrendi mutatóból. Nem lehetne feltüntetni az énekek számát az istentiszteleti szövegben? Így a kórussal együtt tudnék énekelni. Áldott vasárnapot kívánok, áldás, békesség. Vodáné Csáji Etelka

    Válasz

Hozzászólás a(z) Vodáné Csáji Etela bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .